Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban

iránya később aztán igen messzire került a múzeumi kiállítóhelytől, ám a Hivatal, terve­itől nem tágítva a mosontakerti Átok-dűlőben e célra egy másik pajta kiválasztását kez­deményezte. Ez a terület építészetileg igen látványos, talán még hitelesebb képet nyújt, mint a Kossuth-kert. Az újonnan kiválasztott épület ugyancsak kétosztatú, vályogfalú, tört tornáca szintén faoszlopos, nádazott fedele kontyolt. Eredeti ácstokos és ácsbetétes ajtai, valamint apró, keresztosztású ablakai a legkorábbi időkből megmaradt példányok közé sorolják. A dülőút felé néző „ház" után következik a kamra, a tornácról pedig pin­celejárata nyílik, mely az épület hosszában végignyúló borospincébe vezet. A kert külön értéke, hogy a fentebb említett növényfajták is igen szép számban megvannak még ben­ne. A múzeumi kiállítóhely kialakítása remélhetőleg nem várat sokat magára, mely - az álmosdi emlékház pincéje kiállításának lebontása miatt is - az egyetlen érmelléki szőlé­szeti kiállítás lenne napjainkban. Ê Nagyrábé - Tájház Nádasrét utca A művelődési ház 1963-as létrehozásakor annak igazgatója egyik legfontosabb jövőbeli te­vékenységéül a néprajzi értékek megőrzését tűzte ki. 1965-ben adtak ki egy felhívást, melynek ered­ményeként a helyi lako­sok több száz tárgyat vit­tek be a művelődési ház­ba. Ezt követően épült fel - Szűcs Sándor tervei alapján - az intézmény udvarán egy nagyrábéi középparaszti lakóház mintájára, annak kibontott építőanyagait is felhasználva az ezek bemutatására szánt épület. Sokáig nem felelt meg sem az építészeti, sem pedig a muzeológiai követelményeknek, így végleges átadására csak 1993-ban, a hiányosságok és hibák korrigálása után kerülhetett sor. A ház berendezésében a debreceni Déri Múze­um munkatársai - elsősorban Varga Gyula - vettek részt. Mivel a tárgyak azóta is fo­lyamatosan gyűlnek, a kamra helyiség raktárként való kialakítása vált szükségessé. Ki­állításként a pitvar és a szoba enteriőrjét alakították ki. A vályogfalú, nádfedeles, egyszerű nyeregtetős lakóház padlásterének mindkét végét napsugaras mintázatú, fűrészelt díszítésű deszkaoromzat zárja. A szoba egyetlen abla­kán zsaluzott spaletta biztosítja a sötétítést és a szigetelést. A faoszlopos, deszkaámbitu­sos tornác a pitvar végéig húzódik, ezt követően a kamra kiszélesedett fala töri meg azt. 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom