Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Dani János - Szilágyi Krisztián: Előzetes jelentés a Berettyóújfalu-Nagy Bócs-dűlő lelőhelyen 2004-2005 során végzett megelőző feltárásról
Az 1892. obj./ 4018. str. számú kerek, szük, függőleges falú, kútszerüen lemélyülő gödörben kb. 1 méter mélységben előkerültek egy tönkrement kemence tapasztott platnijának töredékei. A gödör - melyet sokáig kútnak gyanítottunk - betöltésének felső 2 méteres részéből alig került elő leletanyag. Kb. 2,3 m mélységben, a gödör alján, kb. 20 cm vastagságban egy többnyire állatcsontokból és kevés kerámiatöredékből álló depóniát bontottunk ki. Az egyébként homogén betöltés ebben a rétegben rendkívül sok faszenet tartalmazott. A depónia alján, a gödör közepén tűzrakás vörösre égett nyomait figyeltük meg. A különböző tároló-, hulladék és áldozati gödör mellett a település kútjait is kibontottuk. A 455. obj./l 148. str. számú széles, kerek kopolyakút bontása során eleinte neolit kerámiatöredékek kerültek elő; lentebb jutva kiderült, hogy a Makó-kultúra leletanyagát tartalmazza. Kb. 3 méteres mélységben a kút közepén egy őstulokszarvból és összetört edényekből álló jelenséget (4. kép: 1.) bontottunk ki. Alatta egy teljesen ép fűles korsó került elő, szintén a kút közepén (4. kép: 2.). A talajvízig történt további bontás már csupán egy-két apró töredéket eredményezett. Az objektum közepén elhelyezkedő, tudatos és megismételt tevékenység nyomaként értékelhető depónia alapján felmerült a kút másodlagosan, áldozati objektumként való értelmezése (1442. obj./3190. str.). Sajnos, csakúgy, mint az eddig kutatott legtöbb Makó település esetében 2 7, a házak nyomait nem sikerült megfigyelnünk. A négy hamvasztásos temetkezés a feltárt települési objektumok északi határa mentén kerültek elő. Valamennyi temetkezés ovális sírgödre alig mélyedt le a sárga, agyagos altalajba, így a szántás és a gépi munka egy kivételével erősen bolygatta a mellékleteket. Emiatt nagyon nehéz az előkerült sírok rítusának biztos meghatározása. Az 568. obj./1316. str. számú, állatjárat által bolygatott, valószínűleg szórthamvasztásos rítussal eltemetett fiatal nő maradványai mellett két edény (tál és fazék) töredékei is előkerültek (4. kép: 3.). Az elsőként leírt sírtól 15 méterre, délkeletre került elő a 686. obj./l 597. str. számú hamvasztásos temetkezés, mely nagyon bolygatott volt, így még a rítusát sem tudjuk teljes biztonsággal meghatározni. A 824. obj./l889. str. számú szórthamvasztásos temetkezés gyakorlatilag bolygatatlan volt (4. kép: 4.). A sír igen gazdag mellékletanyagot tartalmazott: a sírgödör közepére helyezett őrlőkőre szórták a hamvakat, a kalcinált csontok köré, illetve rá helyeztek el 6 edényt (5 kettőskónikus testű korsó). A sírgödör északi fala mentén előkerült egy csiszolt kőeszköz is. A hamvak mellé helyeztek húsmellékletet, és a sír betöltéséből előkerült egy szenült mag is. Az 1922. obj./4055. str. számú temetkezés is erősen bolygatottnak bizonyult: a sírba helyezett edénymellékletek töredékei közül alig egy-két apró hamvasztott csonttöredék került elő. Az edények alatt viszont in situ helyzetben sikerült kibontanunk a sírgödör aljára helyezett egykori húsmelléklet maradványait (4212. str.). 27 Az eddig ismert cölöpszerkezetü Makó házak a következők: Csongrád-Vidre sziget (SZÉNÁSZKY 1988, 153.; KALICZ 1984a, 95., Taf. XXIII/1); Abda-Hármasok (FIGLER 1996. 9. 1. ábra); Tatabánya-Dózsakert (CSEH-VÉKONY 2002. 253.); Hosszúpályi-Homokbánya. Egyetérthetünk Kalicz Nándor és Csányi Marietta azon véleményével, hogy ezek a nagyméretű cölöpszerkezetes épületek nem kifejezetten lakóházak, hanem inkább közösségi házak lehettek (KALICZ 1984a. 95., 101.; CSÁNYI 1996. 56.). 16
