Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: A szalacsi asszony
„Nem híjába vólt erős, evett is 7 ember helyett... " 2 9. A már említett Hajzer Jánosról is volt aki úgy tudta, hogy naponta több liter(!) pálinkát megivott. Megtaláljuk e táltosi tulajdonság nyomát népmeséinkben is. Közismert a Fadöntő (Fehérlófia, Juhfijankó stb.) típusú meséknek az a jelenete, amelyben a három főhős egy hatalmas tele kondér kását főz vacsorára magának. A Tamás kocsis című mese főhőse is rendszeresen, gyerekkorától egy egész vendégsereg helyett eszik, s ember feletti testi ereje is ennek megfelelő (érdekes, hogy ebben mesében jól felismerhető a tudós kocsis hiedelemkör néhány alapmotívuma is). Ezekről a mesékről a kutatás egyértelműen megállapította, hogy bennük a honfoglalás korát megelőző világkép elemei ismerhetők fel, a főhőssel kapcsolatban pedig a táltos hiedelemkör jellemzői bukkannak elénk. 30 A Kilenc című mese címszereplője onnan kapja a nevét, hogy kilenc embernek való ételt-italt fogyaszt el minden alkalommal. (Táltosságára egyéb dolgok is utalnak: rendkívüli testi erővel rendelkezik, cseberszámra issza a tejet, az ördöggel puszta kézzel megküzd, három napra tömlöcbe - föld alá - zárják.) Érdemes ezt a gondolatmenetet összevetni olyan történetekkel is, amelyekben a tudománnyal rendelkező személyről úgy tudja a környezete - és ki is mondja -, hogy szellemeknek parancsol, szolga szellemei vannak. Az egyik ilyen történet egy nevezetes személyről, Pély Nagy Gáborról (1789-1849), a Hajdúkerület hajdani főkapitányáról maradt fenn, aki „ nagy ördöngös " hírében állt. E szerint a kapitány úr a padlásán garmadában heverő öreg könyvekből tanulta a boszorkányságot, amire rájött az egyik szolgálója. Egy alkalommal, mikor Pély nem volt otthon, a szolgáló felment a padlásra, és kinyitotta a legöregebb könyvet. „Hát, uram fia! - egyszerre olyan nagy zúgás támadt, mint a közelgő vihar moraja. A szegletekből érthetetlen hangok, fertelmes kénszag. De szalad is már hazafelé a kapitány úr. Gyűrűje megérezte, hogy otthon baj van. Kapott kezébe egy kosár kölest s azzal felrohant a padlásra. Hirtelen szétöntötte a földön, erre a zúgás megszűnt. Hanem a szolgáló ekkorára már nem volt se holt sem eleven, csak a hideg rázta. Nem is hagyta el soha egész életében, úgy megijedt akkor a kapitány úr szolga szellemeitől. " 3 1 Hasonlóan egy „tudós személyhez" kötődő, annak parancsait teljesítő szellemlényt említ Gyraneus Tamás már idézett vésztői gyűjtésében. A rontó személlyel kapcsolatban mondja az adatközlő, „Hogy ne tudjon bejönni, vagy annak a küldött szelleme ne tudjon bejutni (felesége református asszony!) az ajtóra és ablakra ilyen keresztet vet rá és közbe mondja: »Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében!« (ámen nélkül!) attul kezdve nem tud jelentkezni, semmit se tud csinálni. " 3 2 (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a lények - mint a fenti idézetekből kitűnik nyilvánvalóan nem azonosak a néprajztudomány által „segítőszellemek" csoportba sorolt lényekkel! 3 3 Hiszen ez utóbbiak minden esetben látható alakban is mutatkoznak apró ember, kicsi állat -, másfelől egyedül tartoznak szoros kötődéssel egy-egy emberhez, a gazdájukhoz.) 29 FAZEKAS 1926. 38. 30 Ld. például Kovács Ágnes jegyzeteit BENEDEK Elek: Magyar mese- és mondavilág. Budapest, 1987. köteteiben. 31 NAGY 1928. 87. 32 GRYNAEUS i. m. 140. 33 Magyar néprajz VII. 563-564. 114
