Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren
Dukrét Géza AZ ÜLŐROKKA, VAGY GYALOGROKKA ÉS A VELE KAPCSOLATOS SZOKÁSOK A BIHARI SÍTEREN Síter (Sisterea) alig 650 lakosú kis falu, Nagyváradtól 23 km-re, ÉK-i irányban, a Berettyótól D-re, a Hegyköz 1 vidékének D-i fekvésű faluja, a jelenlegi községközpont, Hegyközcsatártól 8 km-re. (térképvázlat) A falu árpádkori település. Első írásos említése 1291—94-ből származik, villa Suhtur, Sehtur" néven. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben mint villa Schechter, Sehter szerepel, a 16. században Sejter, Söjtör, Söthér néven, 1900-ban Seuter, Sétér néven említik. A falunév eredetére egyelőre nincs biztos magyarázat. Eredetileg a falu a jelenlegi helyétől 4 km-re, a szalárdi út felénél levő enyhe emelkedésen volt, melyet a tatárdúlás óta Tatárdombnak neveznek. Az 124l-es tatárjárás idején a felégetett falu megmaradt lakossága a dombtetőn levő erdőbe menekült. Az itt levő kápolna helyén épült a 13. században a mai templom eredeti része' amelytől, Szalárd irányában, a lejtőn lefelé alakult ki a jelenlegi falu. A 13. és 14. századból származnak a templom értékes falfestményei, melyek még részben fellelhetők a régi szentély vastag mészrétegei alatt. A 15-16. századi levéltári adatok hat lakott és hét elhagyott portát, valamint a falu erdejét és szőlőit említik. 1566-ban tért hódít a reformáció. A lakosság növekedése miatt 1750-ben bővítik templomát. Első iskolája, mint református fiúiskola, 1753-ban szerveződik. Ezen az enyhe mikroklímájú vidéken, a nehezen megművelhető agyagos talaj miatt is a falu főleg gyümölcs- és szőlőműveléssel foglalkozott. A 19. század közepén a fejlett gyü1 A Hegyköz Nagyváradtól ÉK-re, a Berettyó középső szakasza mentén elhelyezkedő dombvidék. Hegyközpályi-Hegyközkovácsi-Jákóhodos-Biharvajda vonalától keletre, Micske-Szentlázár vonaláig terül el. Észak-Északnyugaton az Érmelléki dombvidék Berettyó-völgye felé néző területe, Biharvajda-Hegyközszentimre-Szentjobb-Hegyközszentmiklós vonalától, Dél-Délkeleten a Rézalja dombjainak Berettyó felöli része, Hegyközszáldobágy-Sítervölgy-Tótfalu-Micske vonaláig. A Hegyköz elnevezés még a középkorból származik. Számtalan népszokás, hagyomány (fonóka, lakodalmas, szüreti bál, szájhagyományok, gyermek mondókák), népviselet szorosan összeköti Sítert vagy Hegyközcsatárt Szalárddal, vagy Hegyközszentimrével. E terület összetartozását az is erősítette, hogy az egyes falvak fiataljai közötti házasságok e tájegység területére korlátozódtak, csak az utóbbi időszak jobb közlekedési lehetőségei és a Váradra történő ingázás tette lehetővé a más vidékek falvainak fiataljai közötti ismeretséget, ritkább esetben házasságot. 2 GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Akadémia kiadó, Budapest, 1987, 1. kötet, 661. old. 3 BUNY1TAI Vince: A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1884, III. kötet, 237. old. 37
