Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bodnár László: Monostorpályi szőlő- és borkultúrájának fejlődése és visszafejlődése

többi részétől jól elkülönített zárt terület alakult ki, ilyen a falu határában a Csonkáskert, a Páskom, távolabb Hosszúpályi határában a Csobány, vagy ahogy a monostoriak Kossuth-kertnek nevezik. Ez a körülhatároltság azt jelentette, hogy a birtoklásnak kötött formája érvényesült. A kert, a hortus vagy Promontorium szerves része a jobbágyteleknek, de annak önálló tartozéka, amelyet mind az adózás (bordézsma), mind a tulajdonviszonyok szemszögéből önálló egységként kezeltek. Mivel a szőlővel betelepített kertet a jobbágyok magántulajdonuknak kezdték tekinteni, s bár dézsmát fizettek utána, örökjoggal adták, vették egyéb telki állományuktól függetlenül. A kerítéssel körülvett szőlőskert belső ügyeit a birtokosok közössége intézte. A Monostorpályi szőlőskerteknek az érmelléki, más szőlőskertekhez hasonlóan közös vonásai voltak. Ilyen közös formai elem volt a kerteket körülvevő garággya. Garággya kerítésként leginkább a gledícsiát alkalmazták. Ilyen kerítés vette körbe a Csonkás-kertet, a Páskom egy részét. Fényes E. 1839-ben meglehetős bort termő szőlőskerteket említ a falu határában, amelyeket 1851-ben újra megemlíti: Az 1950-es években a Csonkás-kertben jelentőseb szőlőterülettel rendelkezett Som Árpád és Som Ernő, Bara József. Kun Béla mivel 1930-3l-ben a debreceni egyetem rektora is volt, úgy ismerték szőlőjét, hogy Rektorszőlő, valamint Horogh Ferencnek, Sebők Andrásnak, Bara Lajosnak, Berzi Bálintnak, Szilvássynak, Orbánnak, Berzi Lajosnak, Kun Gábornak. Jelentős területü szőlő- és gyümölcsterülete volt a református papnak, Dr. Szász Imrének. E szőlőterületek az 1950-es és 1960-as évekig virágoztak. A régi öregek a papot úgy emlegették, hogy minden vasárnak 1 kat. hold földért „prédikált". 1920 után az Alföldi, azon belül a Nyírségi borvidékbe sorolták a községet. A falu szőlőgazdaságában a mezőgazdaság kollektivizálásáig a kisgazdasági, egyéni érdekeltség volt a meghatározó. A lakott tanyák, ingatlanok, gazdasági épületek, majorok melletti és azokhoz csatlakozó szőlőültetvényekre a kiváló karbantartottság, gondos ápolás, jó szervestrágyaellátottság, összességében magas szintű termelőkapacitás a jellemző. Jól termő, jól karbantartott szőlő volt a Ligeten, a Bortnyák-tanyán, Rapy Ferenc és Rapi Sándor, Konecsny, Kis Sándor, Hajdú, Szarvas tanyáján, a Csonkáson Komlóssy és Vári-tanyán, a Zsákoson Tarsoly és Bara-tanyán. Ugyancsak fejlett szőlőkultúrája volt a Klobusitzky családnak a századforduló után, valamint a Kövesdy-tanyán. E tanyás, szőlős ingatlanokat garággya kerítés vette körül, melyet gledícsia tett áthatolhatatlanná. A századfordulón honosodtak meg egyes filoxérának ellenálló, de rossz minőségű bort adó direkt termő szőlőfajták. 1924 óta telepítésüket tiltották. Monostorpályiban 1935-ben a földbirtokokon termesztett szőlők között kevés volt a direkttermelők aránya, annál több volt azonban a hosszúpályi határban a Csobánban (Kossuth-kert), valamint a falu határában, a Páskomban és a Csonkáson. Leginkább az Othelló, Deleware, Elvira, Noah, Izabella fajtákat kedvelték. A homoki szőlőtermesztés a filoxéra fellépését követően lendült fel. A XIX. század végére az értéktelen, silány homok olcsón megszerezhető földjein sokkal olcsóbb tele8