Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

Úgy 10 óráig megfontak egy orsó fonalat, s akkor bekiáltották, hogy „ízetlen a fonás" - volt, aki egy csipet sót is szórt a szöszre. Majd a rokkát az „ágy hátuljába vágták, hogy csak úgy füstölt", mert „muszáj volt táncolni", mivel a fiúk elővették a citerát. Más szóval, ha megunták a fonást, táncolni kezdtek. A fiúk között többen tudtak citerázni, s arra táncoltak éjfélig. Éjfél körül a lányokat hazakísérték az utcaajtóig. A lányok sohasem mentek egyedül haza. Ezután a fiuk még pincézni mentek, s elborozgattak egy ideig. Az asszonybandának is volt fonókája, mert odahaza, magukban elaludtak volna a rokka mellett. Az asszonyok általában kerekes rokkával fontak. Ők is különböző játékokkal szórakoztak, igyekeztek megviccelni másokat, amin jól mulattak. így például egyes ott nem levők névnapjára csutkababát vagy rongybabát készítettek a fonókában, majd a kapujára szegezték. Más alkalommal pedig egy férfit maskurának öltöztettek, s elküldték ijesztgetni a rosszindulatú öregeket, vagy akire haragudtak. 1954-ben Síteren megalakult a termelőszövetkezet. A szövetkezeti gazdaságban megszűnt a kender termesztése, s a szövetkezeti taggá vált falusi ember már a háztájiban sem termesztett kendert. Megkezdődött a fiatalság fokozatos elvándorlása az iparba, így fokozatosan megszűnik a kendert feldolgozó házi-ipar, s vele együtt a fonóka is. Már nem készítenek guzsalyat, s más kenderfeldolgozó eszközt, a fonókabeli szokások is csak az idősebbek emlékezetében élnek tovább.

6 Az adatgyűjtésben a legnagyobb segítséget a helybeli tanulók nyújtották.

7 Az adatokat 1980-8l-ben gyűjtöttem, az adatok feldolgozása 1982-ben történt. 1990 és 1992 között adatokat gyűjtöttem a Hegyköz falvaiban. Azt tapasztaltam, hogy a fonókabeli szokások, játékok, mondókák, sőt még a visszaemlékezések is tökéletesen megegyeztek a síterivel, akár Hegyközcsatárban, Szalárdon, Hegyközszentimrén, Szentjobbon, vagy Micskén hallottam őket. Ez is mutatja, hogy a Hegyköz falvai néprajzilag szoros kapcsolatban állnak egymással, egy egységet alkotnak, az ún. Hegyköz néprajzi tájegységet. 6 Adatközlők: (A név után zárójelben az 1981-ben fölvett életkor): Karácson Lajos (70), Kócs Ágnes (68), Székely Eszter (73), Srád Gyula (64), Brád Vilma (58), Fazekas Mária (53), Fazekas István (68), Tekes Bözsi néni (72), Papp Etelka (79), Székely Lajos (54), Piski Róza (50),Kócs Piroska (77), Páll Lajos (42), Páll Irén (39), Pontos Mária (75), Karácsony Olga (49), Sebestyén Erzsébet (64), Karácsony Erzsébet (50), Erdőháti Mária (55), Óvári János (50), Ozomok Gyula (73), Formittág Ágnes (76), Szabó Eszter (69), Szabó Ágnes (73). Berta Eszter (68), Szabó Etelka (42). 7 Az adatgyűjtésben segítettek a következő diákok (zárójelben az osztály jelzése 1981-ben): Fazekas Mária (VIII ), Polacsek Anna (VIII.), Kállai Éva (VII.), Szabó Erzsébet (VII.), Szabó András (VI.), Vitályos Barna (VI.), Páll Irén (VIII.), Szabó Sándor (VIII.), Kócs Katalin (VIII.), Óvári János (VIII.), Simkó Ilona (VIII ), Karácsony Olga (VI.), Páll Éva (VI.), Piski Judit (VI.), Somogyi Hajnalka (VI.), Óvári Ibolya (V.), Formittág Anna (V.), Székely Zoltán (V.), Lakatos Angéla (VII.), Polacsek Ilona (VII.), Pontos Adél (VIII.), Kállai Gyula (VIII.), Kiss István (VIII.). 57