Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

kapaszkodva dörzsölték előre-hátra mozgatott és váltott mezítlábbal, kb. 10 percnyit, míg a kender megpuhult. Az ide gyűlő legények zenészt hoztak magukkal - többnyire az egyik legény citerázott -, körbeállták a lányokat, összefogóztak, s együtt énekeltek a dal ütemére dolgozó lányokkal. A dörzsölés eltartott kora délutántól késő estig, a kender mennyiségétől függően. A munka végeztével a lányok bementek a házba, körbe ültek a fal mentén. Eközben a házi lány tésztával, borral kínálta a kint maradt fiúkat, akik egyenként bementek és táncba hívták a lányokat, ki az udvarra, ahol a zenész volt. A tánc eltartott éjfélig, majd párosával, karonfogva, hazamentek. Az így megdörzsölt kendert másnap kiverve a portól és meggerebelve csomóba kötözték és felrakták a padlásra. Később e csomókat megtépdelve (húzgálás által), a megfelelő mennyiségű tépést felkötötték a guzsalyra, beletűzték az orsót és úgy mentek a lányok a fonókába. A fonóka novemberben, az őszi betakarítás befejeztével kezdődött. Nem volt egy meghatározott kezdő napja. Ha hosszú, meleg ősz volt, novemberben még kiültek a lányok a kapu elé paszulyfejtésre, napraforgóverésre, s itt gyűltek köréjük a legények, együtt vicceltek, énekeltek. Tehát a fonóka a hideg beköszöntésével kezdődött, amikor már kint nem lehetett dolgozni, s február végén, március elején fejeződött be, amikor megkezdődtek a tavaszi munkálatok. Az idő alatt minden nap volt fonóka, kivéve szombaton, vasárnap és ünnepnapokon, ugyanis szombat a takarítás és tisztálkodás napja volt, vasárnap pedig táncoló volt, mit sorban házról házra tartottak. Külön fonókája volt a Nagy utcának, közösen a Tabával és a Felszeg egy részével, a Rikkancsnak, közösen a Közutcával, a Felszeg másik részével és a Kancsával, külön a Kisutcának, s miután benépesült, a Páskomnak. Egy utcán belül sorba mentek, minden este más-más lányos házra került a sor. Mivel egy utcában kevés lány volt, ezért fogtak össze a fentebb említett utcák, hogy legalább 8-10 lány legyen együtt, mert másképp hamar került volna ismét sor ugyanarra a házra. Előző este a soron következő lány bejelentette, ha esetleg valami közbe jön (például kenyérsütés, vagy disznóvágás lesz náluk), s szülei nem fogadhatják a fonókát. Ilyen esetben megegyeztek, hogy most kinél tartják. A legények elsősorban a saját utcájukban tartott fonóba mentek, de gyakran meglátogatták a többit is. Akinek szeretője volt, az csak odajárt, ahol a lány volt. A lányok 14-15 éves kortól járhattak a fonókába. Szépen felöltözve mentek: élénk színű ruhában, aki tehette minden este másban, fehér kikeményített kötővel, díszes fejkendővel, bokszcsizmában. A legények is tiszta ruhát vettek magukra, huszárkötésű, sarkantyús csizmát húztak fel, mely táncolás közben pengett. A fonóka este 7 óra körül kezdődött. A legények 8 óra után mentek oda, s kb. éjfélig tartott. A lányok fonás közben állandóan énekeltek. Amíg a legényeket várták, kb. egy óra hosszat, legényváró dalokat énekeltek, mint például: „ Sudármagas, hej de magas a nyárfa teteje, Halványsárga, halványsárga annak a levele. Én is olyan, én is olyan halványsárga vagyok, Volt szeretőm, egy piros-barna legény, de már elhagyott. " 52