Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

4. Századunk elejétől kezdve a díszes talpas rokkát a már említett mesterek készítették, néha azonban előfordult, hogy egy-egy ügyes kezű legény maga is elkészítette kedvesének az ajándékrokkát. A mesterek által készített rokkák díszítése követi a korábbi hagyományt. A rúd díszítése eleinte apró mintájú és kevésbé zsúfolt. Virágmotívumai a tulipán, margaréta, viola, makk. 1920 után a vonalvezetés egyszerűbb, nagyvonalú, világos, az említett virágok mellett pedig megtaláljuk a szegfűt és a nagyon stilizált formában megjelenő havasi gyopárt is. A hármas gyűrűk 5 részre osztják a rudat. Az egyes gyűrűk között változatos mértanias motívumok vannak. Az alsó gyűrűk fölött megjelenik az évszám és a megajándékozott neve. A talp kivágása egyre cifrább, egyre változatosabb, két végén elkeskenyedik, de középen jól kiszélesedik, biztosítva annak funkcióját, a ráüléssel való rögzítést. Legtöbbször tulipánnal kezdődik, mely domborszerüen kiugrik, s a peremét követő vonal ezt még jobban kihangsúlyozza. A többi részét egyszerű vonalvezetéssel virágmotívumok díszítik: margaréta, viola, búzavirág, tulipán, mindenik egy-egy makkos ággal (7-14. rajz). A 14. rajz bemutatja egy ülőrokka összes díszítőmotívumait. A virágok szárai azért hatnak szokatlanul, mert a gömbölyű rúd palástjáról vannak kivetítve egy síkra. 46