Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

egyenesíthessék. Mikor hűlt egy kicsit, már lehetett is a szép fehér rudat műbe fogni, munkát kezdeni rajta, a jó éles és hegyes bicskával. A rudat szemre, tájékozólag, 5 részre osztották fel, ezeken a helyeken lesznek a gyűrűk. A rúdon található díszítések ugyanis a gyűrűk (egymás mellett 3-3), továbbá a gyűrűs részek közt kb. 20 cm-es részeken a csigavonalban szaladó 3-3 pántlika, valamint a pántlikák közötti feliratok és virágok, szintén spirálisan elhelyezve. A díszítést alól kezdték, a talp ráhelyezésére meghagyott kb. 8 cm üres rész után. Bicskaheggyel, egymástól kb. 1 cm-re sorban bemetszették a szintén kb. 1 cm széles gyűrűk széleit. A gyűrűk maguk díszítetlenek maradnak, de a köztük levő részeken következett a bicskaheggyel történő bevésés, vagy metszés különböző egyszerű mintákkal. A leggyakoribbak a mértanias minták (párhuzamos-, fogazott-, vagy hullámvonalak, négyszögek, háromszögek, pontok és ezek számtalan kombinációja), és a bicskaheggyel kipattintott apró háromszögű ékek (babok), melyek láncszerűen sorakoznak egymás után és egymással szemben, s így két sor közt zegzug vonal jön létre. Ezután készül el a többi 3-3 gyűrű a kijelölt helyen. Következik az első két gyürűcsoport közötti részen az első pántlika bemetszése csigavonalban, felfelé haladva. A bicska élét kicsit ferdén ráhelyezték a botra, majd erősen tolták felfelé, miközben a másik kézzel a botot lassan forgatták. A 3 párhuzamos csigavonal nem fordul el nagyon, hogy könnyebben lehessen közöttük elhelyezni a virágmintákat. A virágmintát először ceruzával megrajzolták, majd bicskaheggyel kihúzták. Ezután következett a díszítő motívumok bekarcolt körvonalai közti részének színezése, a patikában vásárolt választóvízzel. Egy libatoll pihéit letépték annyira, hogy csak a hegyén hagytak egy kb. 1 cm szélesnyit. Egy pohárfenékre rácseppentették a választóvizet, majd ezzel a tollal bekenték a gyűrűket, a pántlikákat és végül a virágokat. Ezután meggyújtottak egy olajmécset vagy petróleumlámpát s a rudat a láng fölé tartva, ez besütötte barnáspirosas színűre a választóvizet a rúdba. Következett a színezés második szakasza. Egy rongyot átitattak napraforgó olajjal, még rászórtak kindrucot (venyigefeketét), s ezzel végigdörzsölték a rudat. A fekete por a rovátkákba jutott, amely így szép feketén rajzolódott ki, a választóvizes rész pedig szép sötét szint nyert. Miután megszáradt, újra átdörzsölték az egész rudat tiszta olajjal. Az ülőrokka talpát sárgás eper-, vagy vöröses szilva-, esetleg cseresznyefából készítették. A kb. 7 cm széles és 40 cm hosszú lapot egyik végén, ahová májd a rudat illesztik, 4 cm vastagságúra hagyták, míg a többi részét 1 cm vastagságúra vékonyították. A talp végső, díszes körvonalát ceruzával rajzolták ki, majd fűrésszel kinagyolták, bicskával simára takarították és végül üvegpapírral lecsiszolták. A talp körvonala mentén bicskaheggyel árkot véstek, s ebbe a keretbe helyezték el a virágdíszt. A hasonló ülőrokkák az utolsó nemzedékeknél már megrendelésre készültek: a vőlegény a menyasszonynak, a legény a szeretőjének, vagy az anya a lányának készíttetett ilyen díszes rokkát. A megrendelés alapján bicskaheggyel feliratot - dátumot és a megajándékozott nevét - rótták a rúdra az alsó hármas gyűrű fölé. Ezeket századunk első harmadában Karácson János, majd fia Karácson Lajos asztalosok, rajtuk kívül még Király Dániel, Kelemen János és Mikó Antal kerékgyártók késztették. 42