Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Cs. Szabó István: Adatok a zsákai juhtartásról

Cs. Szabó István ADATOK A ZSÁKAI JUHTARTÁSRÓL A JUHTENYÉSZTÉS HAGYOMÁNYOS ELEMEI, ÉPÜLETEK A Békési- és Bihari Sárrét állattartásáról szép számmal jelentek már meg dolgozatok, közlemények, tanulmányok, leírások. Áttekintve e tekintélyes irodalmat megállapíthatjuk, hogy talán szám szerint is legtöbb írás látott napvilágot a juhtenyésztés köréből. Minden bizonnyal hiányzik a Sárrét állattartásáról egy összefoglaló monográfia, vagy legalább állatfajonként egy-egy összegző munka megjelentetése. Országosan is, de itt a Sárréten is nagyon kevés a ló-, szarvasmarha-, sertés-, baromfitenyésztés néprajzi vizsgálatának tudományos feldolgozása. Úgy gondolom ezen a téren (is) nagyok a néprajztudomány adósságai. Zsáka község anyagi kultúrájának vizsgálata sok szempontból értékes lehet a kutatók, a tudomány számára. Az 1930-as években történt meg a tagosítás, a tanyásodás így csak a Kornádi „ódaion" indult meg. Az állattartás extenzív elemekkel folytatódott a nagyüzemi gazdálkodás általános bevezetéséig. Néhány család ma is ragaszkodik a hagyományos juhtartáshoz annak ellenére, hogy napjainkban a gazdasági, értékesítési lehetőségek nem kedveznek ennek az ágazatnak. A Gálok és Márkusok mellett Sáfián Imre „korelnök a zsákai juhászok között". Korábban több gazda juhait őrizte de 1990-ben már csak hárman maradtak, Papp Ernő bakonszegi gazdának 80 db, Pá Ifi Sándor berettyóújfalusi gazdának 45, Sáfián Imrének 70 db juha van a nyájban. Sáfián Imre 1911. május 16-án született a szomszédos Furtán római katolikus vallású családból (1. kép). Apja Sáfián György, anyja Hajzer Mária. Családja mind a két szülői ágon Juhász dinasztia", mint mondotta is; „mindenkit ott csináltak a birka közt". A zsákai és környékbeli lakosok úgy ismerik a családot, hogy „igazi, virtigli jó juhászok vótak, hírük vót a környező falvakban, uradalmakban". Amikor a rühössíg, büdössántaság felütötte a fejit valahun, akkor a Sáfiánokat hítták mindenüvé". Sáfián Imre szerint mind a két nyavalya „juhász betegsíg, fínyes kampó rühös birka". Unoka öccse a furtai Sáfián György szerint nagyapjuktól úgy hallotta, hogy a „férfi ősük-dédapjuk, ükapjuk" - valahonnan Németországból került Furtára. Furtának a „sorosi széle" az 1700-as években települt meg újra. Idekerültek az „idegenajkú" emberek, kiket nyílván az uraság telepített le. Ma is itt élnek a Hajzerek, Derbákok, Jambricskák, Ráczok, Sáfiánok. Egyes nézetek szerint a német Schäfer családnévből lett volna „furtaiasan" Sáfián, (der Schäfer - pásztor, juhász). 21