Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

A jelenben elveszítették ezek a tárgyak igazi értéküket, most már csak az emlékek őrzői lettek. Ezt a változást, hol ironikus humorral, hol meg játékos könnyedséggel tárja elénk. Verseinek stílusáról általában a megfelelő helyen - a versek elemzése közben - szóltam. Mindazokat összegezve: Nagy Imre nyelvezetében elevenen él a magyar parasztság nyelve, amelyet a népköltészet hagyományozott örökül rá, másrészt saját táján lakó emberek élő nyelvét is alkalmazta. A versek nyelvi építőkövei többségében népi kifejezéseket, szólásokat, közmondásokat tartalmaznak. „ Könny afrüstök, sóhaj az ebéd. " (Morzsa kutyám) „Nagy ára volt régen a csóknak, - és nem pénzért kapta a legény akkor kapott csókot a lánytól, ha már tudott kaszálni szegény. " (A csók régi átka) A népi nyelv frissessége, íze, zamata főleg a népdalszerü költemények sajátja. Ezekben gyakori a sorok, szavak refrénszerü ismétlése, úgy, mint a népdalokban. Az is gyakori, hogy nem pontosan ismétel meg egy sort vagy szót, hanem csak az eredeti variációival találkozunk. „ Övé a vérem övé a könnyem " (Vallomás) ,, Jaj de búsan égnek Jaj de félve égnek" (Mécsek) A szóképek körében leggyakrabban a metaforát alkalmazza. ,, Lángsörényű viharparipák Nyomtatnak a Nap tűzszérűjén " (A nap ostoros legénye) „Akinek ajkán csillag lángol" (Hajnali virágok méze) A népdalokban előforduló motívumok kincsesházából merít, s így teszi szemléletessé képeit. Sürün használt motívumok: a csillag, a madár, a virág, a tücsök, a lepke, az esö. Szintén népdalokból - de a Toldiból is - tanulhatta a hasonlatok beépítését a költeményeinek nyelvi rétegébe. Kedvelt nyelvi forma ez Nagy Imrénél, amellyel élénkíteni tudja stílusát. 164