Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bodnár László: Monostorpályi szőlő- és borkultúrájának fejlődése és visszafejlődése
A kőrösvidéki tájegység Érmelléki löszhátán fekvő szántók hasznosítását az utóbbi években állandósult belvíz veszélyeztette, késleltette és nehezítette a terület optimális talajművelési munkáinak elvégzését, csökkentette a termésátlagokat. A faluban a „Tanácsköztársaság" tsz közgazdasági adottságai igen jók. A település a megye székhelyétől mintegy 25 km-re van, földterülete északon határos Debrecennel. A község területén halad keresztül a Debrecen-Létavértes vasútvonal, ugyanitt húzódik a Sáránd-Létavértes közút is. A falu megközelítése igen jó, amely mind a megtermelt áruk értékesítését, mind pedig a termelésben felhasználásra kerülő ipari és egyéb termékek beszerzését jelentősen megkönnyíti. A helyi termelőszövetkezet munkaerő ellátottsága jónak mondható. A tagok és családtagok, valamint a munkaképes és dolgozni akaró tagok foglalkoztatását meg lehet oldani. A tsz tagja a Hajdú-Bihar megyei Szőlőtermelési Társulásnak. A 35/1977/XII. 30/PM-MÉM. sz. rendelet alapján a tsz 9.559 m/Ft állami támogatásra nyújthatott be igényt. A beruházás megvalósításához szükséges hiányzó összeget az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács és a helyi termelőszövetkezet biztosította. Számítások alapján a beruházás népgazdasági szinten 6,6 év, üzemi szinten 4,0 év alatt térül meg. 1977-ben, a telepítés évében a termelőszövetkezet 30 ha szőlőterülettel rendelkezett, melyből 25 ha volt a Piros szlanka és 5 ha a Rizling területe, amelyet 1963-ban telepítettek 240x60 cm sor, illetve tőtávolságra. Az 1979-ben telepített szőlők meliorációs beavatkozást nem igényeltek. A második ütemben (1980) telepített szőlőnél terepegyengetést kellett végezni. A következő években telepített szőlőknél meliorációs beavatkozást kellett eszközölni. A területet csak tereprendezéssel tudták alkalmassá tenni szőlőtelepítésre. A helyszíni és laboratóriumi talajvizsgálatok alapján 50 ha-nyi területen mintegy 40600 q lápföldet és 17400 q szerves trágyát mozgattak meg. A lápföld és szerves trágya mennyiségét 50-70 cm-re forgatták le. A telepítésre kijelölt területet a falutól délkeleti irányban jelölték ki, ahol a nyírségi tájegység déli nyúlványához tartozó terület változatos felszínű és talajú. A következő talajtípusok fordulnak elő: humuszos homok, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, réti csernozjom, kovárványos barna erdőtalaj, réti talaj, csernozjom réti talaj. A szőlőtelepítés szempontjából a talajok három fő csoportba sorolhatók: - Magas fekvésű dombok általában kovárványos barna erdőtalajok, illetve humuszos homoktalajok, ezek gyengén humuszosak, homok mechanikai összetételüek, szénsavas meszet nem tartalmaznak. - A magasabb dombvonulatok közötti átlagos, nyugodtabb felszínű részekben csernozjom talajok képződtek. Itt a humuszos viszonyok kedvezőbbek, általában löszös homokon alakultak ki jobb adottságúak. - A mély fekvésű területrészek fő problémája a belvízveszélyesség, illetve a helyenként felszínig emelkedő magas talajvíz. Ekkor a gazdaság meghatározó része az 1979-81 között 28,4 millió forint önköltséggel telepített 120 ha borszőlő és az 1982-85 években 29,7 millió forint költséggel telepített újabb 1 10 ha borszőlő. 13