Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

Hát oszt kiment Hajzer, megrázta a lúnak egy zaboláját mindeniknek. Úgy lecsöndesedett. Szípen mentek befele. Ott oszt hogy mit csinált vele ... lefektette a gyermeket, oszt valamit morgott mellette. Meg adott vón neki ezt is, azt is elébb. Nem kellett neki ... ennivalót. Olyan 12 hónapos, kicsi gyermek vót, evett mán. Aztán - azt mondja hogy mikor Hajzer megcsinákolt ott valamit - ű nem tudja, hogy mit de felült a gyermek, oszt - azt mondja - a málés kenyér az asztalon vót - oszt „popát kér" - akkor meg mán evett. Úgyhogy valamit oszt mondott, hogy mit csinájjík az apósom. A küszöb alá ássa a gyermeknek a ruháját amékben bántják mikor rosszul van. Szedje le róla, oszt ássa a küszöb alá a gyereknek a ruháját. „Oszt még - azt mondja - Anti ügy húzódozott." Az ura úgy húzódozott hogyhát, hát ütet is megrontja. Bekapott egy fél liter bort - vagy egy litert is, ki tudja - kiásta, odarakta - még olyat is, ami nem akkor vót rajta - oszt elmúlt. Ezt az én anyósom mondta, hogy ez vele történt meg, mikor pici vót a gyermek." - „Hallottam, hogy csak tudhatott az öreg valamit, valamilyen vajákus lehetett, vagy mi a nyavalya. Nem tudom kinek - mondta - hogy a lábán egy olyan fekílyféle vót, és az nőtt, nőtt az a fekíly. Hiába jártak az orvosho, nem tudták meggyógyítani. Oszt ez az öreg Hajzer azt mondta neki: „Semmit se!" Valami friss csirkevért tetetett rá, oszt meggyógyult utána." - „... elment megint, hogy gyógyíccsa meg az ű lábát. Azt mondja valamilyen fűvel ... valami füveket ott összeszedett, vízbe azt megáztatta. Akkor oszt leültette, oszt elkezdte a lábát dörzsölgetni evvel a fűnek a dógaival. De annyira ... olyan erősen, hogy még sercegett a vér a lábából. Ordított - azt mondja - de végül oszt csak az lett, hogy helyrejött annak is. Azt mondta, hogy fájni fog. Hát fájt is neki, azt mondja. Majd utána oszt szépen begyógyult a lába." - „Vót olyan naccságosúr, akinek nem is tudom hogy hány tanyája vót. De nem tudott menni. Nagyon fájt a lába. Oszt azt mondta neki, hogy „Hajzer bácsi én egy tanyát magának adok, csak gyógyíccsa meg a lábom!" De annak meg nem kellett. Nem. Nem fogadta el. Azt mondta, hogy űneki nem kell, ű örült hogyha meg tudta gyógyítani. Na persze hát nem maradtak neki adós azért." - „Ezt a Janit, mint gyereket, ezt is kuruzsolta. így a lábával. Nem tudott lábra állni. Még szegény mama mondta is, hogy Hajzernek köszönheti Jani a lábát. Mert most is olyan jól mozog, oszt 83 éves, hát oszt nem tudott vóna járni, az meg megdörzsölgette..." - „A bábaasszony rontotta az anyámat és a pici gyereket. Hát még három napig János bátyám el is tűrte eztet majd akkor kapta-fogta magát, lement. Az vót a szokása, megállt az ajtóba, oszt beszagolt. Megáll, ott szagol, oszt azt mondja idesapámnak: „Ej, öcsém, de sokan vagytok itt!" Azt mondja neki idesapám: „Hogy vónánk, hát 129