Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig
A község a felszabadító háborúk időszakát is lakottan vészelte át, noha az, s ezt megelőzően a Thököly-szabadságharc időszaka is, sok megpróbáltatást rejtegetett. Tudjuk például, hogy Thököly hadainak ellátására Udvarinak 1685-ben adni kellett tizenöt forintot, hét köböl búzát és egy vágó szénát. 5 5 Nyilvánvalóan nagy megpróbáltatásokat jelenthetett Várad hosszan elhúzódó ostroma is 1691/92-ben, illetve már azt megelőzően a bihari kisebb várak visszafoglalása. S ezzel a hadműveletek még nem értek véget, hiszen a környéken Gyula még török kézen volt, s 1693-ban Sárréten nagy tatár beütés is pusztított. 5 6 Ettől függetlenül 1692-ben a Sárrét egyik legjelentősebb településeként írják össze Udvarit. A fentiekből következik, hogy a lakosság kontinuitását nagy valószínűséggel feltételezhetjük a rendelkezésünkre álló adóösszeírások alapján, még akkor is, ha tekintetbe vesszük az egyébként jogos ellenvetéseket. Az alábbiakban tekintsük át a falu lélekszámának alakulását az öszszeírtak tükrében. 5 7 összeírtak száma a gabonadézsráa, Feltehető Év báránydézsma és a keresztyénpénzt lélekszám fizetők alapján 1556 70 (teljes jegyzék) 350 1577 45 (teljes jegyzék 225 1580 58 (báránydézsma hiányzik) 290 1583 48 (teljes jegyzék) 240 1594 55 (teljes jegyzék) 275 1598 72 (báránydézsma nélkül) 360 1599 44 (teljes jegyzék) 220 1600 28 (teljes jegyzék) 140 1605 44 (teljes jegyzék) 220 1612 19 (báránydézsma nélkül) 95 1634 44 (teljes) 220 1635 44 (teljes) 220 A feltehető lélekszám megállapítására az ötös szorzót alkalmaztuk, amely önmagában is komoly bizonytalanságot rejt. Sajnos nem álltak mindig rendelkezésünkre azonos évekből gabona- és bárány-dézsmajegyzékek, amelyeknek megléte esetén az adózó népesség létszáma nyilvánvalóan tovább növekedett volna. Végül számításba kell vennünk, hogy a jegyzékekből különböző megfontolások alapján mindig is maradtak ki emberek. Ennek ellenére összeállításunk jól mutatja azt a lassan érvényesülő tendenciát, amely a népesség stagnálását, sőt csökkenését jelzi, hiszen az induló 1556-os évet a falu lélekszáma csupán egyetlen esetben, 1598-ban lépi túl. 55 Török-magyarkori Okmánytár. IX. Vay Ádám Thököly Imrének. 1685. jún. 23. 56 BOROVSZKY S. é. n. 522. Idéz Zsáka levéltárában megmaradt verses krónikából: „Mert által költözvé Üjfalu határán / hol e tájon / Minden helyek pusztán/ Maradának miattok .. ." 57 A táblázatot MOLNÁR A. 1979. és a MOL. Reg. Dec. vonatkozó helyei alapján állítottam össze. 92
