Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig
meghalt, a másik pedig 1665-ben. Bennük haltak ki a Kamuthyak. 3 9 Az összeírás szerint Udvarit ezután előbb Ebeny István, majd Béldy Pál, végül pedig Wesselényi Pál örökölte. Mindhárom történelmi személy volt. Ebeny Istvánról konkrétan tudjuk, hogy az II. Rákóczy Györgytől valóban kapott Sólyomkőn (Bihar m.) egy nemesi udvarházat, majd pedig Kovácsiban, Újfaluban, Szótelkén részbirtokot. Udvari birtoklása így tehát szinte bizonyosan hitelesnek tekinthető. 4 0 Egyébként 1661-ben Kemény János alvezére volt, 1666-ban pedig Kolozsvár várkapitánya. Béldy Pál csak az a politikus lehet, aki Háromszék király bírája, belső-szolnoki főispán volt, de aki Apafi fejedelem elleni összeesküvésbe keveredett, s Törökországba menekült, s ott is halt meg. 4 1 Wesselényi Pál pedig az a Lónyai Annától született Thököly-párti politikus lehetett, akinek a neje Béldi Zsuzsanna volt, s aki 1654—1694 között élt. 4 2 A birtokot így tehát női ágon — a felesége révén — szerezte. Az 1692-es összeírás Udvarihoz való tulajdonjogát nem is vonta kétségbe, mint ahogyan nem tartotta számon a váradi püspökség egykori itteni birtoklását sem. 4 3 A község lakosságának református hitre térése nem állt összefüggésben a birtokos személyében bekövetkezett változással, hanem része volt annak az általános folyamatnak, amelynek során Erdély magyar lakosságának jelentős része és a Partium a kálvini hitet felvette. Debrecen és személy szerint Meliusz hatásán túlmenően Várad szerepét kell itt kiemelnünk, mindenekelőtt a fent már említett, erős kálvinista Varkocs Tamás váradi kapitányét. A térség hitéletének alakulásában rendkívül fontos szerepet játszott az ún. váradi disputa (1569. okt.), amely a reformáció kálvini irányzatának a győzelmét jelentette. 4 4 Udvari reformációjára konkrétan a következő adatok állanak rendelkezésünkre. Amíg 1554-ben a nádudvari járás területén az egyik decimátor maga a nádudvari plébános — Kanizsai János — volt, s a következő évben is egy András nevű nádudvari plébános és alesperes igazolja a dézsmával járó quarta átvételét, addig 1576-ban az udvari református lelkész így igazolta a dézsmásoknak a neki járó rész átvételét: „Én ky volnék Udvari Predicator Balas pap adom kezy Irasomat, hogy ez tiztelendő két Szeméi, tudnya illik Jacab és Boros Gáspár Egri dezmasok ennekem quarta Búzát ky engemet illete ighazan tiztan megh attak Buzabol niolcz Kalangiat. . ," 4 5 Azaz igazolta a lelkésznek hivatalból járó dézsmarész átvételét. A törvényes rendelkezések ugyanis előírták, hogy a tizedből a reformált egyház papjainak is ugyanúgy kell kapniuk, mint korábban a római katolikus egyház plébánosainak. Az ilyen és ehhez hasonló feljegyzések különösen a kisebb települések reformációjához tartalmaznak becses adatokat. A tágabb környékről példaként említhetem például Rakamazt, ahol a dézsmajegyzék 1598-ból „minister ecclesie"-ről tudósít, amely egyértelműen református lelkipásztort jelent. 4 6 39 Vö. NAGY I. 1860. 60—61. 40 MEZŐSI K. 1943. 63. és NAGY I. 1858. 6. 41 NAGY I. 1857. 280. 42 NAGY I. 1865. 162. 43 MEZŐSI K. 1943. „Huic successit Paulus Beldy, hujus familiam duxit Paulus Weseleny et hic per foeminem sexum, et nunc jure hereditario possidet." 44 Vö. BOROVSZKY S. é. n. 532—533. 45 MOLNÁR A. 1973. 46 MOL. Regesta decimarum E. 154. 1579-ben egyébként a Szabolcs megyei Pap községből Bezdédi Menyhértet említik, mint „minister Verbi Dei"-t, azaz mint református prédikátort. 89
