Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig

tából állott.

3 Az 1552-es török hadjárat legfontosabb következménye az volt, hogy a Tisza-vonal Szolnoktól Szegedig, Maros-mente pedig Szegedtől Lippáig török kézre került, s így fennállt a közvetlen veszélye annak, hogy a török hódoltat ja a tiszántúli megyéket is. S erre valóban erőteljes kísérletek is történtek. Udvari szomszédságában 1554-ben Püspökladány, Báránd, Szerep, Szovát, Derecske stb. hódolt be. összesen 19 község 284 portával. A következő évben a török hódoltatás tovább folytatódott! S ebbe már beleesett Udvari is negyvenhét portával.

3 Az újabb községek török függésbe való esése már a vármegye portaszámának összesen 10,56 százalékát érintette. Ugyanez a tendencia figyelhető meg természetesen a szomszédos megyékben, így mindenekelőtt Szabolcsban, de más törvényhatóságokban is. Nem jelentette ez természetesen azt, hogy a török ezeken a területeken kizárólagos úr lett volna ! Sőt, végül is kénytelen volt a magyar állam fennhatóságát ezeken a területeken elismerni, s csupán az adó bizonyos részeire tartott igényt.

4 Államjogi szempontból fontosabb volt e területek számára a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség erőviszonyainak alakulása. Erre végül a speyeri egyezmény (1571) tett pontot, amely kétségtelen kompromisszum volt ugyan, de amely végül átengedte Erdély számára a vitás magyarországi vármegyék közül Bihart, Közép-Szolnokot, Kraszna és Máramaros vármegyéket, s többek között Nagyváradot, amely az erdélyi fejedelemség döntő fontosságú határvára lett. Ezzel Udvari államjogi szempontból az erdélyi fejedelemséghez került, s Nagyvárad vonzáskörzetébe tartozott.

5 Ettől függetlenül Udvari és a környéken még néhány község a papi tized (dézsma) szempontjából olyan helyzetbe került, amely a községet államjogi szempontból is rendhagyó, különös állapotba sodorta, s amely időnként feszültség forrása is lett. Nevezetesen arról van szó, hogy a magyar országgyűlések még jóval a speyeri egyezmény előtt arról rendelkeztek, "hogy különböző vármegyék ingyenmunkáját bizonyos várak fenntartására fordítják, s gyakorlatilag ez történt az egyházi tizeddel is, amely a XVI. és XVII. században az állami adó egyik neme lett.

6 Ezért nevezték ekkor királyi dézsmának is. A nádudvari járás tizede pedig az egri püspököt illette, s ide számították 1565 óta Udvarit is néhány szomszédos bihari községgel.

7 Ebben közrejátszhatott az is, hogy a váradi püspökség tényleges birtokjoga a század második felében később említendő okok következtében megszűnt, még ha jogilag számon tartották is. Újabb bonyodalmat a XVII. század első évtizedének zavaros politikai viszonyai okoztak, nevezetesen a hajdúarisztokrácia megjelenése a Sárrét falvaiban. 1608-ban ugyanis Báthory Gábor erdélyi fejedelem Nagy András hajdúgenerálisnak adományozta Bajom várát és a várhoz tartozó uradal2 HAJDÜ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTAR (továbbiakban HBML). IV. A. 4. a. 1. Conscriptio dicalis. 1552. Másolat. 3 LUKINICH I. 1918. 74. és 134. 4 A két, ilietve három részre adózó területekről lásd általában SZAKÄLY F. 1981. 5 LUKINICH I. 1918. 143. 6 Vő. pl. az 1809/10. törvénycikket. E szerint az egri káptalant Nagyszombatba kell telepíteni, tagjaikról a király gondoskodik, megmaradt birtokaik dézsrnáját viszont a végváriak fenntartására kell fordítani. 7 LUKINICH I. 1918. 256. 1. sz. jegyzet és MOLNÁR A. 1979. 141. 84