Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig
A Sárrétudvari Hízóföldön feltárt temető 3437 m 2-en terült el. A temetőtérkép vizsgálata során 3 csoportot tudtam elkülöníteni. Ezek a csoportok — hadak — főként viseletükben mutatnak eltéréseket. A temetőben elhantoltakat — véleményem szerint — nem vérségi összetartozás kapcsolta össze. Ezt a feltevést valószínűsíti az is, hogy a X. században már biztosan a fejedelem fennhatósága alá tartozó területen másik, hasonló gazdagságú, ugyancsak középrétegbeli temető is előfordult. Ez a lelőhely Sárrétudvari Örhalom, a kb. 1 km-re délnyugatra fekvő hatalmas kurgán. A vagyonos, katonáskodó, fegyverrel bőven felszerelt, asszonyaikat nemesfém ékszerekkel gazdagon ellátó rangos középréteg véleményünk szerint a honfoglalók első nemzedéke volt, s sírjaik egyben a temető kezdetét is jelentették. Ezt az időpontot támasztja alá a temetőből több olyan leletegyüttes, amely archaikus szokások meglétét tükrözi. A temető korai kezdetét mutatja például a hitvilágukkal, lélekhitükkel és totemisztikus elképzeléseikkel kapcsolatban álló trepanáció (179. sír), a jelképes trepanáció (112., 124. sír), az ételmelléklet és különböző állatok testrészeinek sírbahelyezése. 11 sírban találtuk nyomát ilyenfajta mellékletadásnak (1 nő, 7 férfi, 3 gyermek). A 28. számú női sír melléklete vaddisznóagyar volt, a 108. számú fegyveres férfié pedig juh jobb humerusa. A 130. számú gyermeksír útravalója különösen érdekes, — egy vadlúd csontváza. Ez utóbbi madárongonként értelmezhető. A magyarság ősi lélekhitének legkorábbi, ugor-rétegeibe nyúlik vissza. Az Ég Atya hetedik fiának, a Lúd fejedelemnek a földi élet boldogságához s az emberek egészségéhez kapcsolódó hite 9 1 — szemléletesen tükröződik a gyermeksír mellékletében. Lélekhitük, vallásos elképzeléseik sokrétűségét bizonyítja a bizánci kereszténységhez kapcsolódó emlékanyag és rítus jelenléte a temetőben. A Kárpát-medencében a kereszténység a iX. század utolsó negyedéig a bizánci patriarchátus égisze alatt tűnt fel. A kereszténységnek Levédiából magunkkal hozott ismerete, a X. század közepén megindult bizánci misszió (Hierotheosz, utódja Theofülaktosz vagy Antoniosz) és a Gézakori államszervezéssel együttjáró nyugati térítés együtthatói egyre világosabbá válnak olyan X—XI. századi temetők megismerése alapján, melyekben a rítusváltozás tanulmányozható. A bizánci kereszténységhez való tartozást bizonyítják nemcsak az elhunytak ennek jegyében elrendezett karú vázai, hanem a 199. számú sírban talált bronz ereklyetartó bizánci kereszt is. Az ereklyetartóban benne volt a szent ereklye is. A kereszt méretei: m. = 7,7 cm, sz. = 5,4 cm. Az enyhén kiszélesedő, egyenesen levágott szárú kereszten domborműves ábrázolás. A kereszt elülső oldalán Krisztust élőként, bizánci ikonográfia szerint ábrázolták hosszú ujjatlan tunikában (colobiumban). A jobbra billent bajszos, szakállas fej körül dicsfény kereszttel, rajta tábla görögbetűs felirattal I. C. (— Jézus). Fölötte a jobb sarokban a nap, bal oldalon a hold ábrázolása. A kereszt vízszintes szárait a készítő bevéste. Közepén a felfeszített cc.v\ts plasztikusan megmintázott karja, átszegezve. A kézfejek előtt jobbról-balról kicsiny álló alakok — a két lator. A karok, illetve a vízszintes keresztszárak alatt két 91 HOPPAL Mihály: Az uráli népek hiedelemvilága és a sámánizmus. In: Uráli népek. (Szerk. HAJDÜ Péter, Budapest, 1975.) 221. 51
