Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig
sebb volt az ásatásra, mint az előbbi, mert itt a sírok közül alig egy-kettő volt régebbi ásással megháborítva, s így a sírok fekvése könnyen áttekinthető s a csontvázak lemérése könnyen eszközölhető volt." A Magyar Nemzeti Múzeumban beleltározott anyagban szerepelnek még pontosabb lelőhely (sírszám) megjelölés nélküli ún. szórvány leletek: S végű hajkarikák, illetve töredékeik — ezßst huzalkarika — fonott gyűrű — „vas sodrony karika töredéke egyik végén két spirális hurokkal" 8 3 — Szt. László pénze — vas kapcsolószeg — fas koporsószegek — bronz hurkos-kampós torques töredékei. A fiúiskolák udvarán tehát 37 sírszám alá vettek 64—65 feltárt sírt (ebből 37—38 sírt a nagyobb, 27 sírt pedig a kisebb fiúiskola udvarán regisztráltak a múlt század végén). ZOLTAI Lajos, a debreceni Városi Múzeum tudós kutatója is ásatott az iskolák udvarán két napot, 1910. október 14-én és október 28-án. így ír erről: „. . . igen kellemetlen viharos időben az iskolák udvarain ásattam. De csak a vegyes iskola udvarán jutalmazta némi siker fáradozásunkat. Az 1. sz. sírban a csontváz hasán rövid pengéjű kaszát, a 2. 4. 5. sz. sírban 2—2, a 6. számú sírban 1 rossz ezüst hajgyűrűt leltünk. A talált sírok mélysége 80—100 cm.; a tetemek mind fejjel nyugotnak feküdtek. Arcra egynek délre, másnak északra volt fordulva; egyiknek jobb-, másiknak balkeze hevert a has üreg felett, míg a másik kéz az oldal mellett nyúlt végig. Szólani kívánok még a csontváz hasán talált kaszáról. Pengéjének hossza 42 cm. legnagyobb szélessége 5.4 cm. Alakja mintegy átmenet a rövid pengéjű sarló és a mostani hosszú kasza között... Az udvari kasza vagy kedves kenyérkereső szerszáma volt az elhunytnak, akivel eltemették, vagy abból az itt-ott ma is meglévő babonából tették reája, hogy fel ne fúvódjék. Dr. Fekete Gábor b. udvari orvostól hallottam, hogy halottkémlés alkalmával megbotránkozva tapasztalta ő is azt a babonás szokást, hogy a felfúvódás ellen valamely súlyosabb vastárgyat tettek temetés előtt az elhunyt hasára s azt a koporsóban is rajta hagyták. Ezúttal ott 150, 152. és 110 cm. mélységben három sírt leltem. A tetemek most is nyugot keleti irányban feküdtek; kettőnek arca északnak fordult. A 7. sz. sírban 168 cm. hosszú csontváz, meggörbült gerinccel, a test mellett végig kinyújtóztatott karokkal. Melléklete semmi. Az árok behányásakor szívalakban meghajlított lapos bronz-huzal került elő, amely hihetőleg ezen csontvázhoz tartozik. A 8. sz. sírban 163 cm. hosszú csontváz. Karjai a hasra téve. "Bal felső karja mellett kis fém karika. A 9. sz. sír már feldúlva volt. Alsó állkapocs a koponya megett hevert; többi csontrészek is rendetlenül. Orra előtt és a koponya felett 83 Uo. 37. 37
