Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

Szám szerint legtöbbször az „Isteni káromkodást" büntették. Ez szó szerint legtöbbször „attával, teremtetté"-vel való káromkodást jelentett, vagyis amikor ellenfelükre azt mondták: „Ördögh atta teremtette", vagy „kutya disznó teremtette"! „Mennykű teremtette"! Mivel a vallás szerint a teremtés egyedül az Isten joga, ilyenkor nem egyszer halállal fenyegetik a káromkodót; „halál volna a fejin", (7) „kűvel való veríst érdemlett volna" (38), „legközelebb kűvel veretik agyon" (71/a), de minden ésetben „A nemes Tanáts megh gratiazván" csupán „kemínyen meghpálczáztatik". Ez először 24, de visszaesőknél „többször elszenvedendő 100 pálczaütés" is lehet. Azután minden esetben kimondják, hogy „az Istenit kövesse megh", vagyis bűnét a gyülekezet előtt vallja meg és az Isten előtt kérjen bocsánatot, megígérve, hogy ihasonló eset többé nem fog előfordulni. Káromkodásnak minősült a másik ember szidalmazása is, mint pl. „üsse megh a Mennykű"!, de a trágár beszéd is. Az ilyeneket is, mint a rágalmazókat általában 12 forintra, azonkívül kalodázásra, nyakvasba tételre ítélték. Gyakori a „Mit csinálok a lelkednek"! (38) „Baszom az Anyád Lelkit"! (2) Ecclésián kívül való vagy"! ,(13) „Tüzes a Lelke"! (86) „Mit csinál a lelkinek a vont szemű anyjának"! (103) „Mit csinálj-a seggemnek"! „Mit csinál a lelkinek, a lányának és maghának"! (107) „Üsse megh a guta"! (151) „Gyere ki ebatta"! (152) „Hamis a lelked"! (221) Amennyiben a szidalmazó „nyelvel való fenyegetési valósággá lettenek", akkor természetesen meg is pálcázzák őket. Itt is általában 24 pálcaütés az átlag. A káromkodás, verekedés, szitkozódás legtöbbször együtt járt. Voltakj„zélus" emberek, akik minden „galyibában" részesek voltak (/b, 85). Ezeket, ha többször ugyanazzal a váddal törvény elé kerültek, a városból kitiltották. Különös szigorúsággal ítélték meg azokat, akik a bírót, prédikátort, kurátort, egyházfit, vagy más hivatalos személyt szidalmaztak. (23. Sajó Mihály a város kocsisát megütötte: büntetése 20,— Ft. 29. Kis András a bírót mocskolta: büntetése 12 forint. 51. Kocsis Mihályt a városból kitiltják, mert azt mondta, hogy a bírák „nem igazán tészik a törvényt", „megisszák a kurvának a büntetését". 55. Nagy János a bírót gyalázta. Kitiltást érdemelne, de „kegyelemből" egy napra nyakvasba teszik, s a „furatossal" megcsapják. 57. Kovács Ferenc a kisbírót megverte, „mustáját" elvette, ezért 12 forintra büntetik.) A tanács nagy gonddal őrködött a közrend betartásán. Egy Ádány nevű legényt vallattak, mert „András mester ablakát éjjel részegen beverte". (32) Szigorral büntetik meg azt a hat legényt, akik a paróchiális ház ablakát verték be és az udvarról bort loptak. (152) Hat forintra büntetik Nagy Andrást „az ajtón bé nem bocsájtásért", aki bizonyára a kisbírót nem engedte be a lakásába. (33) Illyés János „a bíró hire nélkül házánál lakót tartott", ezért 12 forintra büntetik, s az idegent felszólítják, hogy három napon belül a várost hagyja el. (181) Nagy Sámuelt egy forintra büntetik, mert vasárnap dolgozott. (209) Megkövetelték, hogy ki-ki ne csak a szántóföldjét, vetését tartsa rendben, hanem házatáját is gondozza: ne dobáljon ki szemetet, a ház elejét hetente legalább egyszer felseperje, itt irtsa a gyomokat, javítsa az utat, évente legalább egyszer tegye rendbe a sövényeket, garágyákat, kerítéseket. Az iskola és az egyház nevelő hatása ellenére általában hittek a babonákban, rontásokban, boszorkányságokban. Kimondott „boszorkány198