Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

Kés (112, 177) Evőeszköz, munkaeszköz és fegyver. Néha „párkés"-ről szólnak. Kétkézvonó (108) A házi barkácsolás fontos faragóeszköze. Láda (108, 117) Bútor, melyben a textíliákat tartották. Kulccsal zárhatták, mert a zárját feltörték. Lehetséges, hogy ácsolt ládáról van szó, de valószínűbb, hogy festett láda. Lakat (87) Egy hajóról lopták el. Láncz (108) Leggyakoribb a „szekér kötő lánc," mellyel a szekér oldalát kötötték össze, amikor abban súlyos terhet szállítottak. Lepedő (108) Az ágyban a derékaljra terítették. Merekcse (187) „halfogó jószág". Nyereg (89) A város istállójában látták. Párna (108) Hagyatékban 4 darab, tehát nem lehetett magas ágy. Párnahíj (108) A párnatokot tollal töltötték, rá párnahíjat húztak. Rosta (108) Van ,,bőrrosta" és „vasrosta". Gabonatisztító eszköz. Sóderáló (108) Ismert ősi eszköz: hatalmas fa ágyba helyezett kettős kő, melynek felső kövét kézzel forgatták. Ekkor még „kűsót" vettek, amit itthon daráltak meg. x Szakasztó ruha (108) Hagyatékban 10 db. Kenyérsütéskor a szakasztókosárba tették. Szapuló kád (108) Három lábon álló lapos tölgyfa kád, alul lyukkal. Mosáskor a ruhát belerakták, felül ritka szövésű „hamvas ruhá"-val leterítették, erre fahamut raktak, majd forró vízzel addig locsolgatták, míg a ruhákból a szenny kilúgozódott. Szekercze (108, 187) Eredetileg ács faragó szerszám. Szekér (108, 151) A legfontosabb ló-, vagy ökörvontatású szállítóeszköz. Szekérkötő kötél (108, 187) Amikor a szekeret szálas vagy kévébe kötött terménnyel megrakták, ezzel lekötötték. Szekriny (108) A házbelső fontos darabja, itt valószínűleg ácsolt ládát jelent, mert az állószekrényt még ekkor ezen a vidéken nem ismerték, s azt később is si/onnak nevezték. Szita (108) Lószőrből szőtt liszt osztályozó eszköz. Szövő (10/b, 108) Itt ún. „talpas" szövőszéket használtak, melynek hatalmas talpai a földön feküdtek, s azokat lecölöpölték, hogy szövés közben el ne csúszkáljanak. Talyiga (108) Az eke tartozéka. Tollas (108) A párnatokot nevezték így. Tömlő (196) Juhbőrből készült bortartó edény. Kívül rajta hagyták a szőrt. Túrós zacskó (18) A mezőn dolgozók benne juhtúrót vittek ebédre. Tüzes üszök (159) A tűzhelyen izzó fa tuskó, melyet kézben tartva este világításra is használtak. Tűzszerszám (192) Csiholó acél, a hozzá való kovakővel és taplóval együtt. Üst (108) Volt öntöttvas üst és rézüst. Mindkettőt a tűzhelyhez épített katlanon használták, egyiket mosás, szappanfőzés, másikat főzéshez. Vászon (108) Kenderből szőtt textília. Hagyatékban 50—60 sing vászon szerepel, ez valószínűleg egy vég vászon. Vedér (108) Tölgyfából, vagy bőrből készült vízmerítő edény. 193