Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

technikai megoldást még XX. századi szőlőskerti pajtákon is láthattuk, de Kalotaszegen, a Mezőségen Erdélyben ma is felbukkan.) Az idézett jegyzőkönyv egyik tanúja a pitvarból a házba is belátott, mert az ajtó nyitva volt. Hasonló lehetett Deczki Sára „szállása" is, mert amikor az egyik tanú bement a pitvarba, „a ház ajtót bé nyitván, a háznak egyik oldalából" kijött az asszony és egy cigánylegény. (10/a) A Vigh Pálék háza azonban már három osztatú kellett, hogy legyen. Vigh Pálné, amikor az ura nem volt otthon, „hálóul hivta" Sajó István 15 éves lányát. A leány éjjel arra ébredt, hogy egyedül van a házban. Félni kezdett, ezért kinézett az ajtó hasadékán a pitvarba, s látta világosan, hogy Kéri Jankó, a Pető János szolgája „a hasán volt Vigh Pálnénak". Aztán arra lett figyelmes, hogy jöttek az „ármások", s Kéri Jankó előbb „a pitarbul a kamrába", majd azután „a ház híjára ment, s onnan húzták le az ármások" (123) Ebben az esetben tehát a lakóház ház, pitar és kamra részből állt. A legény itt is a pitarból mászhatott fel a „ház híjára", tehát hasonló lehetett a pitar szerkezet, mint Lakatos Jánosnénál. A padlást tehát „ház híjának" nevezték. A 89. jegyzőkönyv szerint miután Nagy János megvett Péter kocsistól egy lopott fejszét, azt „a Ház híjára vitette". Mártha János házhíjárul egy zsák dohányt loptak el. (124) Nagy Ferenc szalonnáját a hájszijárul lopta el valaki, tehát a ház hi ját már kezdték rövidítve ejteni, amiből később lett a „hászja", amit a XX. században a környéken már csak Konyáron használtak. (Saját gyűjtés) Ez az utóbbi adat is azt bizonyítja, hogy még itt nem volt ekkor „szabad kémény", mert később a szalonnát itt akasztották fel. A rangosabb házak padozatát kissé a föld fölé emelték, hiszen Czellér Pál a „garádicson" esett le, amikor Bársony Jánosné megbabonázta. (19) A szegények és a cigányok viszont még legtöbbször „kunyhóban" laktak, amely „még nincsen bé kerítve sem". (118) A házon ablak is volt, de valószínűleg disznóhójagból, hiszen Bagosi Mihályné asszonynál egy fekete tyúk „az Ablakot ki szakasztotta". (45). Egy Ádány nevű legény Dániel mester ablakát „bé döfte" (32) Lehetséges, hogy nyáron nem is fedték be az ablakot, hiszen egyik verekedés alkalmával egy Hunyadi János nevű szolgalegény az ablakon át szökött ki a házból, miközben a többiek „tüzes üszökkel" keresték. (159) A házat általában náddal fedték (217/b), de Faraghó Pál kaszálójából a Zálogosból a gazt hazahordatta valaki „ház fedni" (119), tehát voltak taposott széna tetők, amelyeket a XX. században már csak a Bihar hegység román falvaiban, vagy hegyi szállásokon lehetett látni. Feltűnő, hogy egyetlen utalás sincs még tornácra, ámbitusra. Az udvaron helyezkedett el az ól vagy istálló, amelyben a marhákat, lovakat tartották. Lehetséges, hogy egy udvaron több ól is volt, mert megkülönböztették a „nagy istállót", amelyben a „marha volt" (104) Többször történik utalás a verem-re. Kiss Gergely halála után „verme teli vagyon búzával", „egy verem árpája is van" (108) Mártha János búzavetés idején hazament mondván: „vermet veszek fel",-tehát a vetőmag búzát is veremben tartották (93). Ebben az esetben a verem valahol a ház körül lehetett. Az alacsonyabb fekvésű udvarokon azonban nem lehetett vermet ásni, mert feljött benne a talajvíz. Ezeknek a vermei a falun kívül a Temetőháton, a Küíső Csapszék környékén sorakoztak. I. Sajó János és Kalmár Ferenc ifjú legények pl. a Külső Csapszékről jöttek haza173