Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kováts Zoltán: Darvas, Furta, Vekerd és Zsáka népességfejlődése a XVIII. századtól napjainkig

tán (5,0 ezrelék). Darvas tudott a legjobban alkalmazkodni a helyzethez, itt 194 fővel nőtt a lakosság, ami évi 15,1 ezrelékes évi növekedésnek felel meg. Az 1930-as évtizedben a népesség szenvedte a nagy gazdasági vál­ság hatását. A századfordulót követő évek nagy létszámú korosztályaitól még született volna elég gyermek egy közepes méretű népességnöveke­déshez, de a kismérvű elvándorlás csökkentette vagy stagnációra kény­szerítette a falvak népességét. Láthatjuk, hogy a falvak eltartó képessé­ge már ezekben az évtizedekben sem megfelelő. A népesség keresi a jobb életkörülményeket, elhagyja szülőfaluját. Fúrta és Zsáka összné­pessége minimális mértékben növekedik (7,2 illetve 1,2 ezrelék); Darvas és Vekerd elveszíti természetes szaporodását, azonkívül még 115, illetve 14 főnyi népességet, ami ezer lakosra vetítve 7,2 illetve 2,5 fogyásnak felel meg. Az 1940-es évtized újabb világégést hoz. A népességfejlődés meg­torpan, a stagnáció a jellemző. Fúrta népessége fogy (ezer lakosra 2,2), Zsáka és Darvas össznépessége minimálisan nő, ezer lakosra 0,5, illetve 4,4). Egyedül Vekerd népessége növekedik természetes szaporodásának megfelelően, ezer lakosra 10,0. Az 1950-es évtizedben megindul a föld népe minden korábbinál job­ban. Vekerden a fogyás ezer lakosra 15,5, Furtán 9,4, Zsákán 8,9. Egye­dül Darvas tartja még magát úgy, hogy „csak" a természetes szaporodás­nak megfelelő nagyságú népesség vándorol el: 125 fő, plusz még 5 fő. Az 1960-as évtized hozza a legnagyobb mértékű elvándorlást mind a négy vizsgált községben. Ehhez járul még a születések számának roha­mos csökkenése. Nyugodtan alkalmazhatjuk a szemléletes képet: a gyer­tyát két végén égetjük. Ez — sajnos —, nem ennek a négy községnek a „specialitása", így van ez falvaink nagy többségében is. Ez a „dicső­séges tsz szervezés" időszaka. A kiszolgáltatott, bérmunkássá degradált és elszegényített mezőgazdasági népesség a városokban próbált jobb meg­élhetést keresni. Mindegyik községből elköltözött a természetes szapo­rodásnak megfelelő fiatal népesség, azonkívül még Zsákáról 573-an, Furtáról 310-en, Darvasról 276-an és Vekerdről 65-en hagyták el szülő­falujukat. Az 1970-es évtizedben a folyamat tovább tart. A községek elveszí­tették, nem tudják visszanyerni népességmegtartó képességüket, hiába már az „arányos területfejlesztési" koncepció. Az elvándorlás, valamint a születéskorlátozás gyakprlata, terjedése együttesen olyan elöregedést eredményez, hogy ebben az évtizedben nincs természetes szaporodás, az össznépesség a következőképpen csökken: Zsáka 386, Darvas 205, Fúr­ta 142, Vekerd 83 fővel lesz kevesebb. Az elöregedett községekből eb­ben az évtizedben már kevesebben költöznek el. Vekerdről még többen! Az 1980-as évtizedet egy záró fejezetben tárgyaljuk. Mielőtt erre sor kerülne a természetes népmozgalom kérdését vizsgáljuk meg egy kicsit behatóbban. Erre a lényeges népességfejlődési tényezőre már több­ször utaltunk. 139 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom