Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kováts Lajos: Az Érmeilék gólyaállománya 1984-ben és annak változása 1968—1984 között

Kováts Lajos Az Érmeilék gólyaálloniánya 1984-ben és annak változása 1968—1984 között „... a gólya iránt oly kegyeletes e nép hogy valóságos áldásnak tartja mindenki, ha házára fészkel és azt bántani illetlen dolognak tartatik." Osváth Pál 1875 Az Érmellék a keleti országhatárunkkal észak—dél irányban nagyjából párhuzamosan fekvő romániai terület. E földrajzi tájegység lényegében a Tisza síkságának keleti peremvidéke, mely Nagykárolytól a Berettyóig, illetve az országhatártól a Szilágysági-dombvidékig terjed. Jellegét tekintve nagymúltú mocsárvidék, melyet többszöri próbálkozás után 1968ban teljes sikerrel csapoltak le. A mintegy száz év előtt még élő, Kraszna mentén elterülő híres Ecsedi-láp, valamint a Sebes-Körös alsó szakaszán ősidők óta létező Kis-Sárrét nagykiterjedésű mocsarai között, mintegy 50 km hosszúságban, éppen az Érmellék mocsarai alkották az összekötő láncszemet. Az Érmellék lecsapolásával az északról délre húzódó mocsárlánc utolsó élő tanúja is visszavonhatatlanul eltűnt. A mocsárvilág sajátos és gazdag élővilágának, régészeti, történelmi és néprajzi értékeket teremtő és megőrző, életformát meghatározó, a természet dinamikus egyensúlyát lényegesen és kedvezően befolyásoló mocsárvilág korábbi létezéséről ma már csak a száraz medrek tanúskodnak. Az Érmellék éppen földrajzi helyzeténél fogva, ősidők óta, a Kárpát-medence egyik jelentős nagyságú gólyanépességének fészkelő területévé vált, melynek számbavétele és kutatása a próbálkozás szintjén, csupán 1958-ban indult meg (Béczy, 1970), annak ellenére, hogy E. Schiiz már az 1930-as években felhívta a szakemberek figyelmét az európai gólyaállomány nyugatról keletre terjedő, fokozódó csökkenésére. Az Érmellék gólyaállományának teljes értékű vizsgálata a mocsárvidék lecsapolásának évében, 1968-ban kezdődött, a kérdőívek mellőzésével, azaz közvetlen, személyes vizsgálatok alapján, bejárva az Érmellék összes településeit (Kováts, 1970). A vonatkozó vizsgálatok 1974-ben (Kováts, 1977), illetve 1984-ben ismétlődtek. A háromszori, azonos módszerrel történő vizsgálat lehetőséget kínál nem csak az 1984-ben talált helyzet bemutatására, hanem a 16 év alatt történt változások összesítésére, illetve a változások helyi okainak, valamint az ok és okozati összefüggések rögzítésére, mely a jelen dolgozat tárgyát képezi (1. rajz és I. ábla). Vonatkozó vizsgálataim eredményeit az alábbi szempontok szerint igyekszem tárgyalni: I. Az Érmellék gólyaállományának helyzete 1984 nyarán. II. Az Érmellék gólyaállományának alakulása 1968 és 1984 között, a vizsgált terület 25 összehasonlítható helységének adatai alapján. III. A gólyanépesség csökkenésének helyi okai. IV. Javaslatok. 39