Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szincsák János: A hencidai Csere-erdő

A napsütéses órák száma évente 1950—2100 között van. Napsütéses nap legtöbb júliusban van (maximum), legkevesebb decemberben (minimum). Országos adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a téli hónapokban Biharnak ez a része az ország legnapfényszegényebb területe. Felhőzetét tekintve az Alföld borultabb területéhez tartozik. Augusztusban kevésbé felhős az ég (minimum), októberben többnyire felhős (maximum). Az égbolt éves átlagban 55—60%-ban borult. Derült napok évi száma 100—120 nap. Ködös napok évi száma 40—60. Uralkodó szélirány: ÉK—DNY, K—NY. Szélerősség 0,0—2,5 között van, 65-70%ban. Szélcsend 20—25%-ban fordul elő. Vihar ritka. A hótakaró átlagos vastagsága 10 cm körül van. Hótakarós napok átlagosan 28—30 nap. Hazánk hóban legszegényebb területei közé tartozik. A tél nem túl kemény. Időszakos vízfolyás a Róka-oldalon van, ahonnan a víz, kanálison át, a Berettyóba folyik. A Berettyó átszeli az erdőt, a reá jellemző tavaszi magas és a nyári alacsony vízjárásával. Az erdő éghajlata kontinentális. Meleg, száraz, mérsékelten forró nyarú körzetbe esik. Jellegzetesebb növényei Máthé Imre leírása és tapasztalatom alapján az alábbi fontosabb növényeket találjuk: A Berettyó partján keskeny sávban, a gátak között, a rét található. A jobb parton rét és akácerdő díszlik. A folyó mindkét partján és az erdőben levágott morotvákban időszakosan — más részében állandóan — áll a víz. így a növényzet is ehhez igazodik. A part mellől eltűnt Phragmites vulgaris (nád) itt maradt meg nyomokban, az ugyancsak gátak közül kivágott Populus alba (fehér nyár) akáccal tarkítva. A part mentén, a régi, kivágott fűzfák helyén fiatal Salix viminalis (kosárkötő fűz) hajtásai találhatók. Fák nélkül a folyó közvetlen partja szegényes képet mutat. A gátoldal jellegzetes növénye a Rumex acetosa (mezei sóska), Daucus carota (murok). Az erdőben az alábbi szinteket találjuk meg: Mohaszint: néhány mohafaj szépen díszlik az erdőben. Különösen szép állomány található a Quercus roburon (kocsányos v. mocsári tölgy), a föld felett kb. fél méter magasságig bevonva a törzs északi oldalát. Gyepszint: kora tavasztól sűrű zöld gyep uralkodik késő őszig. Különösen esősebb nyár esetén. Jellegzetes növényei közül néhány: a gombákból a Marasmius oreades (mezei szegfűgomba), Macrolepiota procera (nagy őzlábgomba). Három helyen kisebb magas sásgyep alakult ki a mocsárréten: a Carex elata (zsombéksás) és a Carex vulpina (rókasás) szép kis zsombékosokat alkotnak, társulva a fűszerű, laposlevelű Luzula (perjeszittyó) és a Juncaceae eífusus (békaszittyó) -szal, valamint az Alopecurus pratensis (réti ecsetpázsit) -szel. Az erdő elszikesedett tisztásain domináns faj a Festuca pseudovina (soványcsenkesz). Tavasszal nagy tömegben virít rajta különböző színárnyalataiban az Orchis morio (agárkosbor). Jellegzetes növénye az Agropyron repens (közönséges tarackbúza), Lolium perenne (angolperje), Cichorium intybus (mezei katáng), Pucinellia distans (közönséges mézpázsit), Matricaria chamomilla (orvosi szikfű), Dactylis glomerata (csomós ebír). Az erdőben a Viola odorata (illatos ibolya) viszonylag nagy területen díszlik. Fragaria vesca (erdei szamóca) is megtalálható. Cserjeszint: az illatos, halvány rózsaszín virágú Rosa canina (gyepűrózsa), a fehérvirágú tövises cserje Crataegus oxyacentha (cseregalagonya); a kora tavasszal dúsan, fehér virágot 31