Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szincsák János: A hencidai Csere-erdő

Szincsák János A hencidai Csere-erdő Ha Berettyóújfalu felől közelítjük meg Hencidát, a város elhagyása után mindjárt szembetűnik a táj változatossága. Régi, elhagyott, jobbára kiszárított folyómedrekkel, erekkel szabdalt, hullámos vidéket hagyunk magunk után. A táj karakterét kiemelik a kisebb-nagyobb facsoportok, rövidebb-hosszabb fasorok. Gáborjánt érintve, a műútról jól látható a síkvidékből kiemelkedő Csere-erdő, ahogy körbefogják a hatalmas nagyüzemi táblák: a ringó búzatenger, a haragoszöld cukorrépa, kukorica, lucerna. A környék egyetlen ligeterdője terül itt el. Az erdő földrajzi elhelyezkedése: Hajdú-Bihar megyében, Hencida és Gáborján között, a Berettyó folyó mindkét partján, sík vidéken terül el. Mint a természetes alföldi erdőtársulás megmaradt képviselője, jellegzetes sziki tölgyes-akácos. A hencidai Csere-erdő növényföldrajzi jellemzése: a Magyar vagy pannóniai flóratartományban (Pannonicum), az alföldi (Eupannonicum) flóravidékbe, a Crisicum (Tiszántúl vagy Körös vidék) flórajárásába tartozik. A környék ősi flórájának maradványaként díszlik, eredeti környezetben a Quercus robur (mocsári vagy kocsányos tölgy). Talaja: az erdő területe alluviális (holocén) képződmény, amelyet a Berettyó teljesen megváltoztatott (erózió). A meder maradványa a községek határában jól látható. A talaja hasonlóságot mutat a hortobágyi szikesekkel: szerkezettel bíró (szolonyec) talaj. Kialakulása: az alföldi lápok lecsapolásának, kiszáradásának eredménye, amely kötött szerkezetű, nehezen veszi be a vizet, hamar kiszárad. Máthé Imre már 1939-ben kimutatta — két talajszelvény-vizsgálat alapján, melyet Quercetum robaris (árnyas tölgyes)-ből és Festucetum pseudovinae (erdei szikes)-ből bői vett — hogy a pH-érték, Quercetum roborisnál A szintben 0—10 cm: fokozatosan emelkedik, 10—20 cm: fokozatosan csökken, B szintben 20—30 cm: fokozatosan emelkedik, 30—40 cm: fokozatosan csökken. Festucetum pseudoviaenál A szintben 0—10 cm: fokozatosan emelkedik, 10—20 cm: fokozatosan emelkedik, B szintben 20—30 cm: fokozatosan csökken. Megállapítható, hogy ekkor az erdő talajainak A—B szintjében a szikesedés még nem volt nagy mértékű. A talaj savanyú jelleget mutatott. Ugyanakkor az erdei szikes tisztáson 27