Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Tarsoly László: Körösszakál földrajzi nevei

Tarsoly László Körösszakái földrajzi nevei 1. A Sebes-Körös partján, az ún. Kissárréten, az országhatártól nem messze fekszik Körösszakái község. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Nyelvészeti Tanszékének irányításával már évek óta folyik a Körös-völgy földrajzi neveinek összegyűjtése. Ennek keretében gyűjtöttem össze Körösszakái község bel- és külterületének elnevezéseit. A község korábban a berettyóújfalui városkörnyékhez tartozott mint Körösszegapáti társközsége. Területe 1502 ha (belterülete 129 ha), lakosainak száma 1980. január l-jén 1029 fő volt. Az itteni gyűjtés és annak feldolgozása érdekesnek ígérkezett, ugyanis a község ma hivatalosan is kétnyelvű település (magyar—román). Azonban, mint az adattárból kiderül, a földrajzi névanyagban egyetlen román eredetű nevet találtam. Ez egyértelműen arra utal, hogy a község határrészeinek elnevezésében, az utóbbi időben betelepült (XX. század második harmada) román ajkú lakosság nem vett részt, illetve a román nevek nem szilárdultak meg és általános használatuk nem alakult ki (habár ennyi idő eltelte után ez lenne a logikus). Érthető tehát, hogy olyan adatközlőket kerestem, akik szakáli születésűek, a területet jól ismerő emberek, huzamosabb ideje itt laknak, és emlékezhetnek régebbi, ma már nem élő névanyagra is. Segítségemre leginkább négyen voltak: id. Burzuk György (1897), Burzuk Györgyné (1903), Gál János (1925) és Tar Péter (1927). A szóbeli adatközlésen kívül természetesen felhasználtam más elérhető forrásokat is. így a kiadott oklevéltárak adatait, levéltári források (pl.: kéziratos térképek) adatait és a modern kiadású térképek adatait is. A kihalt neveket a címszó elé tett f jellel jelöltem. Az adattárban a bel- és külterület neveit elkülönítettem, és ezeket a térképmellékleten is külön jelölöm. 2. A falu történetére vonatkozó legkorábbi adatokkal már a XIII. század végén találkozunk. Egy 1284-re datált, de 1410-es átírásban meglévő oklevélben mint Csehi falu határosát említik először a Zakal nevet. 1322-ben Toldi Albert fia, Bencenc fiainak birtoka és Tóti falu határosa. (A. II. 25.) Még ez évben Szakáli (al. nom. Toldi) Bencenc özvegye a szomszédos birtokát elzálogosítja. (Györjfy I. 663.) A falu 1291—94 között 20 kepe tizedet ad a püspöknek, papja pedig 1 unciát. Pápai tizedként papja évi 16 garast fizet. (Vat. i/l. 43, 56, 63, 71, 79, 85.) A későbbiek folyamán többször is említik, mint a Toldiak központi uradalmának közepén fekvő kisnemesi birtokosok által lakott települést. {Jakó. 343.) A legkorábbi említésekből (Zakal, Zacal, Sacal) kiderül, hogy a falu neve a török eredetű magyar szakáll fn.-ből származik, és nem fogadható el a szláv Szakolyböl való eredeztetés (vö.: Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára 339.). A település mai határán belül több középkori település is élt, így Csehi (Györjfy I. 608.) és Petlend (Györjfy I. 654.). A falu újabb kori történetében nagy szerepet játszanak a Mártonffy család tagjai, akik egészen e század közepéig bírtak itt kisebb-nagyobb területeket. 273