Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság
és adó fizetők, — a' lakosok panaszaival mely a két fél tanács megegyezésével készült, legfelsőbb helyen leendő orvoslás eszközlése végett ki küldettek, melyei kegyelmes Királyinkhoz szándékoznak, — mint a közakarattal ki küldettek igazságos útjukba Járadozók általunk bizonyíttatik. Kelt B Újfaluba Április tizen harmadik napján tartatott két fél tanács ülésből ezer nyolcszáz negyven harmadik évben. Nemes hadnagy Veres János Főbíró Verebi István kiadta a város hites jegyzője Szilágyi Lajos Tnts B.ÚJFALUSI Ns Tnts PETS ÉT YE (középen jobbjában kardot fogó balra forduló süveges férfi, mellette 1810-es évszám) BERETTYÓ ÚJFALU PETSETE 1607 (középen balra forduló, két lábon álló oroszlán)" 5 7 Az útiköltséggel sem volt probléma, mivel „a lakosok szabad önkéntes ajánlásból adtak költség fejében 100 ftot.. ." 5 8 Tikász és Bokor elindulhatott Bécsbe „... oly meghagyással, hogy vagy ő felsége személyessét, vagy magát hozza le magával.. ." 5 9 Marosi László szerint azonban a lakosság nem várta be a küldöttek visszatérését, „hanem neki is bátorkodtak menni már a pusztáknak erőszakkal, és szántani kezdették magok számára Sz. Kozmái és Herpályi puszta gyepeimet...", közbirtokos társának, Fényes Lajos táblabírónak pedig Herpályon felgyújtották a házát. 6 0 Miután a kancellária Újfalu lakosainak panaszát ismét elutasította, a megye pert indított a „lázadók" ellen. A parasztok sokasága mellett mintegy 60 nemest is a felsőbbség iránti engedetlenséggel vádoltak. Végül is azonban 1864 decemberében felmentették a vádlottakat, de Tikász Sándort börtönbüntetésre ítélték. 6 1 A vád másik pontja, az erőszakos szántás ellen a lakosság azzal védekezett, hogy „Több esztendőtől tudjuk azt bizonyítani, hogy a midőn a Tekintetes Táblabíró Úrnak majorság életet vetettünk, az ott maradt lapájos helyeket és a fordulás által fel nem szántható részeket a' nélkül hogy valakitől szabadságot nyertünk volna hogy fel szánthassuk, a' ki hamarább érhette bé vetette vagy len vagy köles maggal és mindenkor a dézsmát bé adván senki által nem elleneztetett.. ." 6 2 Ez alól a vád alól is felmentették végül a lakosságot. Marosi a nagy összecsapás után még 22 évig élt, azonban erről az időszakról csak egyetlen rövid megjegyzést ismerünk : „A gépeket ki nem álhatta s ezért gőzösre soha nem ült bárha életben érte a tiszai vaspályát." 6 3 1866. július 22-én hunyt el 87 éves korában, s mint családja többi tagját, őt is Szent Kozma pusztán temették el. 6 4 5 7 Uo. 5 8 Uo. 5 9 Uo . 6 0 Uo. 6 1 Uo. 6 2 Uo. 6 3 Osváth Pál 1875. 270. 6 4 Halotti anyakönyv 1860—1877. 112. — A berettyóújfalui református egyház lelkészi hivatalának tulajdonában. — Pesty Frigyes kéziratos munkájában 1864-ben ezeket írta: „.. . a Less halom — közel az andaházi puszta határ széléhez, mely hajdan ellenség elleni leshely lehetett, jelenben Szt. Kozmái közbirtokos Marossy család temetkező helye..." 269
