Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság

Az Andaházi talló földem az esőzések után annyira megfüvesedett, hogy Szénának ka­szálni bátran lehet. Ennél fogva hajlandó lennék némely betsületes földesi Gazdáknak belőlle felibe kiosztani. Kérem tehát Holnapra némely Jámbor Gazdákat hozzám az Andaházi Tal­lóra kiutasítatni ne sajnalla. Költ Szent Kozmán 1834 dl k Esztendő Septem. Holnap 6 l k Napján. Tisz. Szolgája Marosy László" A levél másik oldalán olvasható, hogy „publikáltatott 7 a Sept. 1834." 3 0 Nagy birtokának megműveléséhez, a termés betakarításához tehát igénybe kellett ven­nie az újfalusi és a közeli Földesen lakó gazdák munkaerejét. A későbbiekben alátámasztást nyer az a tény is, hogy egy ideig valóban nagylelkűen bánt a parasztokkal. Osváth Pál egyik megjegyzése utal arra, hogy már ekkor jobban vonzódott az állattartáshoz: „A jószágtartást kedvelte, de a mezei gazdászatot elhanyagolta." 3 1 Állatállományának nagyságára csak feleségének leveléből következtethetünk, melyet „Curiális Földes Hellysége Nemes Hadnagyának mint szomszédnak illő tisztelettel" írt. „Nemes Hadnagy Uram! Úgy esett értésemre, hogy a Gujánknak nagyrésze el szaladván, Földesen a Hellység Házához volna bé hajtva. — Azon kérem Édes Hadnagy Uramat, hogy ha semmi kárt nem tett ezen Levelemet meg-adó embereknek adja által eresztesse ki — ha pedig kárt tettek vol­na, azon esetbe is botsátassa ki s betsültessen meg a kára. Én az Uram ide haza nem lévén ígérem, hogy egész betsülettel ki fogom fizetni ámbátor nem szántszándékossan mentek által, hanem elszaladtak a mint az idén már többször is cse­lekedtek. — Maradván Hadnagy Uramnak. Sz. Kozmán 835 — 23 a April. Szentiványi Marosi Lászlóné" A levélre ráírták : „1835 dl k Esztendőben Április Hónak 23 l kján 89 darab marhák által adódtak a Tettes Marossy László Úr két embereinek." 3 2 Gulyájához kapcsolódik a következő történet. „Azt ti még nem is nagyon értitek meg. Borzasztó vót az. Olyan úr vót az, de igen egy­szerű vót. Egy nagyon szép nóta is maradt róla. Mert egy Eliza nevű lánya vót. Meg azelőtt vótak a szabadban a szabad levegőn nőtt pásztorok. Oszt úgy is mondta a nóta: Szépen legel a Marosi gulyája, A kisasszony maga sétál utána. Utána ment a kisasszony a gulyásnak a tanyáról. Még messziről kiáltja a gulyásnak, Szívem Jancsi terítsd le a subáda'! Annyira szerette. A gulyás mondta: Nem terítem én biz le a subámat, Itt a tilos, behajtják a gulyámat. 3 0 H BML. XIII. 2. 1. 3 1 Osváth Pál 1875. 270. 3 2 H BML. XIII. 2. 1. 262

Next

/
Oldalképek
Tartalom