Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság

Marosi Balajti-jogon birtokos Sz.-Kozmán. A Marosi család állítólag úgy el volt szegényedve, hogy a zálog összegre valamit fizetni kérve kérték az újfalusi bírákat, s midőn azok által pogányul elutasíttattak, csak akkor perelték be őket."

2 Mielőtt a valóban megtörtént eseményeket végig követnénk, néhány megjegyzést kell fűznünk az Osváth Pál által írottakhoz. Először felmerül a lehetőség, hogy a paraszti emlékezet bizonyos mértékig Osváth könyvére támaszkodik. Részletesebb vizsgálattal kideríthető, hogy nagy valószínűséggel Osváth is az írott források használata mellett a néphagyományra támaszkodott. Figyelembe kell venni, hogy könyve kisszámban került a parasztság kezére, és ma már egyáltalán nem ismerik. Osváth Pál tévedett, amikor a lakosság 1820-as lázadását Marosi Lászlónak a szentkozmai birtokának megnyeréséhez kapcsolja. Ez abból adódik, hogy a község tanácsának jegyzőkönyve 1820-ban valóban „békétlen és lármát indító" lakosokról beszél, de az nem derül ki belőle, hogy mi volt ennek az oka.

3 A problémát egy másik, Osváth által nem ismert dokumentum világítja meg

4: 1820. október 29-én a település lakossága nem akart bírót választani a földesúr 4 jelöltje közül, hanem maguk kiáltottak ki 4 jelöltet, s „azok közül nagy lárma között egyet" megválasztottak. Azonban a „Földes Uraság jelenlevő Tisztje az egybegyűlt sokaságnak lálázítóját Bokor Józsefet el fogatni rendelvén a zenebonás nép nem csak Bokor József elfogatásában ellent állott, és őtet az Uraság Hajdúja kezéből ki vette, hanemaHelység házához tódulván az előbbeni Bírákat onnét kiutasította, és az általa választott Bírákat erő hatalommal bé helyheztette, s fel is eskette." Ezután rendelkezett úgy 1820. november 6-án Váradolasziban a megye közgyűlése, hogy november 23-án a helyszínen büntetik meg a vétkeseket, a választást pedig megismétlik. Mivel azonban,, az általok erőszakosan választott, de különben az Elöljáróságra alkalmatlan Bírákat akár több mint négyszázan még most is megerősíteni kívánják", a törvényszék tekintélyének fenntartására és a közbiztonság megzavarásának megelőzésére Váradról „két Compania katonaság rendeltessen, amely mind addig ottan fog quártéllyban lenni még a csendesség helyre nem áll."

5 Az alábbiak is bizonyítják majd, hogy Marosi László már 1820 előtt birtokába vette jogos tulajdonát. De vajon a valóságban is olyan meseszerűen történt ez, ahogy a népi emlékezet tartja? A levéltári iratok szerint hosszú, több évtizedes per eredményeként mondhatta végül magáénak az újfalusi határ nagy részét. A küzdelmet azonban már apja, Marosi György 2 Osváth Pál: Bihar vármegye Sárréti Járása leírása (Nagyvárad, 1875) 269. — Meg kell itt említenünk Osváth Pál kéziratban ránk maradt visszaemlékezését, amely azért figyelemre méltó, mivel megvilágítja, hogy Marosi megjelenése milyen érzékenyen érintette az Osváth családot is: „Marossy László szilágysági ev. ref. tanító, egy régi okmányokkal terhelt szőrtarisznyával B.újfaluba gyalogolt s ott a birtokosokat és volt hajdú polgárokat arra kérte, hogy neki; mint a kinek a terjedelmes Sz. Kozmái pusztához kétségtelen joga van, bizonyos csekély összeget fizessenek s ő kész leend e jogáról lemondani: de az újfalusiak a szegény embert kigúnyolták, elutasították. Ekkor aztán Marossy, egy Lányi nevű, nagy összeköttetésű ( :Septemvir volt a neje gr. Csáky leány :) egyénnek, jogát harmadába átadta, a ki hosszas perlekedés után, annál is inkább nyertes lett, mert az újfalusi alperesek saját ügyvédjüket is elhanyagolták. Marossy ekkor kilencezer hold földet kapott, de abból 3 ezer hold a Lányié lett. E pervesztés Nagyapámat egészen tönkrejuttatta, mert birtok vesztése után magántartozásaiért ingóságai is elárvereltettek. A nagy birtok vesztés miatt a b.újfalui elkeseredett nép a birtokba iktatásnál fegyveresen ellenszegült, de a lázadás katonai erővel elfojtatott." — Osváth Pál emlékirata a Bihari Múzeumban található. 3 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban HBML) Bihar m. Ltára V. 612/a. 1. — Berettyóújfalu község tanácsának jegyzőkönyvei 1808—1843. 309—311. 4 HBML. Bihar m. Ltára IV. A. l/f. 296; 1345. V. 1820. 5 A bíróválasztás szélesebb összefüggéseiről: Orosz István: Berettyóújfalu agrárviszonyai a XVII— XIX. században 273—274. In Berettyóújfalu története (Berettyóújfalu, 1981.) 229—297. 256