Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Zsáka és környéke a XVIII. századig
tartozó uradalma falujaként tűnik fel Megyerrel, Csekehidával és Oroddal. 8 2 A két utóbbi falunak ekkor már szinte nem volt népesség&J Maradék jobbágyságuk behúzódott Zsákár a. Csijf és Bozsód, valamint Darvas a korábbi birtokos családok földesurasága alatt állott, Vekerd viszont oly annyira elnéptelenedett, hogy 1631-ben I. Rákóczi György a vekerdi pusztát a körösszegi rác hajdúknak adományozta. 8 3 A Csákyak körösszegi uradalma 1635. évi urbáriuma szerint Darvas részbirtoka a puszta falvak között szerepel. Jó Mihály nevű itteni jobbágyról feljegyezték, hogy Füzesgyarmatra ment. Az 1645. évi urbárium szintén a praediumok között sorolja a falut: „Ennek fele az úré volna... de ezt is hatalmasul a Vekerdi ráczok élik." A falvak jobbágyságának nyomorúságához ezekben az években a törökök sarcoltatásai és az adó kíméletlen behajtása mellett az is hozzájárult, hogy részben az erdélyi, részben a királyi ország végvárainak katonasága is rajta ütött egy-egy falun elsősorban élelem és zsákmányszerzés céljából. Ez a végváriak időszakonkénti fizetetlensége s életkörülményeik rosszabbodásának következménye volt. Varga János találóan fogalmaz, amikor azt írja róluk : „... önmaga sanyargatta szinte az ellenségéhez hasonló kíméletlenséggel azt a népet, melyet pedig másik karjával szüntelenül védelmezett ... karhatalmat biztosított az uralkodó osztálynak a szökött jobbágyok visszahurcolására." Az 1640-es években a zsákai várkapitány is olyan parancsot kapott, mindenképpen törekedjen visszavinni a várhoz tartozó amúgy is kevés jobbágyok közül elszökötteket. De földesúr és jobbágya viszonyára ritka ugyan, de más jellegű adatunk is van. 1667-ben özv . Rhédev Ferencné. mivel férj e teme té sé re nem tudott pénzt keríteni, s birtokaira kölcsönt sem talált senkiné l, Simon Gáspár nevű zsákai örökös jobbág yától ka pta meg a szükséges összeg et. Ennek fejében egész családját és testvéreit is kiemelte a jobbágyságból . 8 4 Míg Bethlen Gábor fejedelemsége alatt csak néhány bihari falu került a hódoltságba, addig 1637-től a török hódoltatási törekvései felújultak és 1645-ben részint Gyulához részint Szolnokhoz fizették a töröknek az adót Fúrta, Megyer, Darvas, Bozsód, C sí ff és az újból néptartó Vekerd is. 8 5 Az 1658/5 9. évi török hadjárások, majd 1660 júliusában a Várad ellen felvonuló török hadsereg pusztításai falvaink nagy részét elnéptelenítették. C si ff még 1656-ban néptartó falu, gyülekezetét a tiszántúli református egyházkerület bihari egyházmegyéjében említik. 8 6 Az 1660 után szervezett váradi ejalet 1665. évi deftere szerint Megyer és Bozsód falvak néptelenek voltak. 8 7 Zsák a és Bajom ugyanebben az évben a hódolt falvak között S7p.repp.1ne.jc 8 8 Fur tát 1659-ben a török segédhadaiként megjelent tatárok pusztították, Darvas is ekkor néptelenedett el. 8 9 A zsákai vár 1659 szeptemberébe n még állt, mert a debreceni kül döttek, akik a tatár segédcsapatoknak „ajándé kot" vittek, az elpusztított környékből a zsákai várba szorultaknak adták át az élelmiszer eket. 9 0 A vár a következő években jelentősen rombolódott, mert 1 677-ben Apafi Mihály e rdélyi fejedelem az elpusztult zsá kai vár al att gyűjtötte össze hadai t. 9 1 82 Lukinich i m. 344, 347. 83 Lukinich i. m. 367. — A Vekerdre települt körösszegi hajdúkra lásd Györjfy István: A hajdúk eredete (Hajdúnánás, 1938.) 40. — 1642 tavaszán vekerdi rác hajdúk 300 forint ellenében a vekerdi és darvasi pusztabirtokra maguk közé fogadták harminc magyar hajdút. Lásd Szendrey István: Hajdú szabadságlevelek (Debrecen, 1971) 207—208. 84 Molnár Ambrus: Adatok a körösszegi uradalom XVII. századi történetéhez In A Bihar Múzeum Évkönyve II. (Szerk. Héthy Zoltán. Berettyóújfalu, 1978.) 115, 122. — Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556—1767. (Budapest, 1969) 223, 235—36. — Vekerd benépesedett, 1653-ban ref. lelkésze volt: Barcsa i. m. I. 251. 85 Lukinich i. m. 343. 86 Barcsa i. m. I. 135. 87 Lukinich i. m. 364. 88 Lukinich i. m. 468. 89 Barcsa i. m. I. 156. — Bihar-Vármegye (Szerk. Nadányi Zoltán, Budapest, 1938) 481. 90 Osváth i. m. 622. 91 Török—magyarkori Történeti Emlékek. I. osztály. Okmánytár. I—IX. (Szerk. Szilády Aron— Szilágyi Sándor, Budapest, 1868—1874) VII. 422—23. 168
