Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Zsáka és környéke a XVIII. századig
hogy 1566. május 25-én Ungváron kötött egyezség szerint átadta a zsákai várat akkori bi rt okosa Izsákai András Schwendinek. Ke rec sényi Lászlónak és Zav Ferencnek. 6 2 A vár nem sokáig volt az új Habsburg császár és király, Miksa kezén. A török és János Zsigmond 1566 júliusában megindított hadjárata során, a Tokaj ellen vonuló erdélyi sereg Zsáka és Baiom várát elfog lalt a. 6 3 A várban negyven gyalogos és negyven lovas tartásához szükséges segély megadását ígérte a császár, és hogy gondoskodik lőporról, ólomról, szakállas puskákról és két falvédő kiságyúról. 6 4 Nem tudjuk, hogy az alig több mint két hónapnyi idő alatt milyen mértékben erősítették meg a vár védelmét, egy bizonyos, János Zsigmond rövid ostrommal vette be. Úgy gondoljuk, hogy a zsákai vár igazi erejét kezdetben, de az 1566. évi ostrom idején is nem védőművei jelentették, hanem az, hogy természetes vízjárásokkal szabdalt mocsaras területen feküdt maga a falu is. Erre az általunk már korábban említett 1322. évi birtokmegosztó oklevél pontos adatokkal szolgált. Gyalókav Jenő szerint valóságos „Sárvár" lehetett. Idézi Bethlen Farkas leírását, mely ezt támasztja alá: Zsáka vára mocsár közepén, olyan nagy on alkalmas hely en épült, hog y a Körös vízjárásq -i lt^l b^ Ivét maga a természet védte. 6 5 Látjuk, hogy a leírás anna k ellenére pontos, hogy Be thlen n em különböztette meg a Sebes-Köröst és a Berettyót. 1569-ből fennmaradt Zsáka várának ábrázolása i s. Ezen, a helyszínen soha meg nem fordult olasz művész által készített rézkarcon a mocsaras táj közepette ábrázolt várnak csak két oldalán van fala. A másik kettőn csak sövénypalánk, szegletes saroktornyokat látunk s a vár kapujától a szárazföldre vezető félig lerombolt hidat. A kísérőszöveg szerint a német őrség adta fel a várat s Bay András kapitányt ők szolgáltatták ki. 6 6 Az 1566. évi hadjárattal Gyula és Bél vára is a török kezére került s a hódoltatás mind a királyi, mind az erdélyi terület irányában tovább terjeszkedett. Zsáka várát ebben az időben erődíttethette meg komolyabban János Zsigmond. Ez a török hódoltatásnak a területen komoly akadálya is lehetett. Bizo nyítja ezt, hogy II . Szelim s zultá n k övetelte János Z sigmondtól a vár lerombolását, de nem tudta kikényszeríteni. 6 7 A Báthori István fejedelemségével szemben fellépő Békés Gáspár, amikor 1571-ben még a szultáni udvar támogatását akarta megnyerni, Várad és több más vár mellett Zsákát is felajánlotta a töröknek. 68 Ha ezek az erősségek el is kerülték ezt a sorsot, 1573-tól a hódoltatási törekvések Bihar területén felerősödtek. Zsáka falu életéről igen kevés adatunk van. 1552-ben még római kat olikus plé bá nosa volt, de 1567-ben a tiszántúli református egyházkerület váradi egyházmegyéjébe tartozó egy h áz áról v aimdatunk. 6 9 így a középkori templomot az új hit követői használták, a falu jobbágyai a század utolsó harmadára kikerültek a váradi püspökség földesurasága alól. Darvas, Csijf, Bozsód, Megyer, Vekerd s majd Fúrta is 1566 után vállalták a töröknek való adózást is, ami még a zsákai, illetve a bajomi vár „védelmében" is természetes volt. A sokat 62 Az átadási egyezség teljes szövegét közli Bunyitay i. m. III. 343—44. — A zsákai várat castellumnak nevezik, tehát csak kisebb erősség volt. Izsákai András hűségesküt tett Miksa császárnak és javai pusztulása miatt adományul kapott Szerencs mellett két falut. Kerecsényi gyulai, Zay kassai kapitány volt. 63 Lukinich i. m. Erdély területi változásai. 123. 64 Lásd a 62. jegyzetben idézett forrást. 65 Gyalókay Jenő: A biharmegyei hadjárat 1604-ben. = Hadtörténelmi Közlemények XXIX. évf. 1928. 271—72. — Bethlen Farkas: História de rebus Transsylvanicis I—VI. (Benkö József kiadása, Nagyszeben, 1782—93) VI. 133. 66 Giulio Ballino Velencében kiadott munkájában szerepel Zsáka vára. Lásd Cennerné Wilhelmb Gizella: Zsáka vára In A Bihari Múzeum Évkönyve IV—V. (Szerk. Módy György, közreműk. Zsúpos Zoltán, Berettyóújfalu, 1986.) 67 Karácson Imre: Török magyar oklevéltár (Budapest, 1914) 91—92. 68 Lukinich i. m. 177. 69 Barcsa: i. m. 1. 247. 165
