Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Zsáka és környéke a XVIII. századig
is megsemmisültek ." 2 l Valóban, amikor Megyer falu újból előtűnik okleveles adataink között, bizonyíthatóan tatárjárás előtti egyházi birtok. 1273-ban Ték Megyer falu (villa Teek Meger) a váradi püspökség birtoka volt. A tatárjárást követő általános nagy birtokjogi bizonytalanság rendezése során tisztázni kellett a váradi püspökséget, illetve a káptalant illető jövedelmeket is. így állapították meg szavahihető tanúk vallomása alapján 1273-ban, hogy másik négy faluval együtt Ték Megyer — a püspökség régi birtoka — dézsmáját a püspök átengedte a káptalann ak. 2 2 Ettől az időtől kezdve a falu a váradi kisprépostság birtoka, egészen pusztulásáig. Egyházi birtok voltát az is mutatja, hogy a XVI. században következetesen Pap-Megyer a falu neve. Furtára majd csak XVI. századi írott forrásunk van, ekkor szintén a váradi kisprépostság birtoka. Így joggal feltételezhetjük, hogy Megyerrel együtt már jóval a tatárjárás előtt a váradi püspökség kapta meg. Abban az időben, amikor korábban királyi birtokok és várbirtokok, de világi magánbirtokosok falvai is az egyházak tulajdonába kerültek. * A XIV. századi írott emlékeink sorát egy Zsáka történetére döntő fontosságú adat nyitja me g. 1322-ben Zovárd nembeli Budun fia András három részre os ztotta az 130 1 előtt utód nélkül elhalt testvérének Budun fia Budunnak Izsólak a (possessi o Ys o w 1 aka ) nevű vásárolt birtok át. A falu a Zovárd nembeli családok 1283. évi osztályos egyességében még nem szerepelt, így Budun azt 1283 után szerezte. András megtartotta magának a falunak az egyház kapuja előtti részét a Buduszeg (Büdösszeg?) szigettel a Benke-árkáig (Benkearuka). A hídtól balra eső jobbágytelkeket a szigettel unokaöccsének László fia Gurhes (dictus), azaz Görhes Jánosnak, a hídtól jobbra elterülő részt a Szilas (Zylas) szigettel másik két unokaöccsének Miklós fiainak Pálnak és Jánosnak adta. Ugyanezen birtokmegosztásnál tűnik elénk a nemzetség Budun ágának két ősi birtoka: Csekehida (possessio Chukeyhyda) és Orod (possessio Orood). Mindkettő a szerepi nemzetségi monostor körül létrejött uradalom bizonyosan tatárjárás előtti települése. Csekehida első birtokosáról és az ottani vámról kapta nevét. András comes családjáé 1322 után a falunak az a része maradt meg, melyet a következő határral választottak le: két tölgyfától tart a Kerekszil (Kerekzyl) nevű helyhez, ezen át a Nádastóhoz (Nadastow), innen visszafordul a tölgyeshez, majd a Jakab kútjához, valamint a Benke árkához és az Eresztvény (Ereztuen) erdőn át haladó útnál (via publica) ér véget. A határvonaltól délre eső részeket Miklós fiai, a keletre levőket pedig Gurhes János kapta. A malmokon is megosztoztak. Orod belsőségét és határát három egyenlő részre osztották, de határvonalat nem írtak le. Csekehida délnyugatra feküdt Zsákától, emlékét legújabban is őrzi a Csekehíd dűlő. Orod pedig Csekehida és Cséff között félúton esett, a későbbi Oros puszta, Rhédeyoros helyén. 2 3 Jakó Zsigmond f eltételezi, hogy Budun attól a Hontpázmány n embeli Izsótól vásárolta meg Izsólaka falut, aki a XIII. szá21 Jakó i. m. 243, 298. 22 Zimmerman, Franz —Werner, Carl —Müller, Georg —Gündisch, Gustav: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I—IV. (Hermannstadt, 1892—1937) I. 122—123. 23 Az 1338-ban átírt oklevelet lásd Ó-magyar olvasókönyv (Összeállította Jakubovich Emil és Pais Dezső, Pécs, 1929) 154—157. — 1283-ból a Zovárd nemzetség három ága: az első Buduntól származott későbbi Izsákaik, és két testvérétől leszármazó későbbi Vécsi és Fugyi ágak osztályos egyezségét ismerjük, melyben a szerepi nemzetségi monostor kegyuraságán is osztoztak. Lásd Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I— III. (Budapest, 1900 —1901) III. 149—157., különösen is 154—155. — Csekehíd dűlő: Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Térképtár. BmT. 197. (Zsáka tagosítási térképe, 1927 k.) Orosi puszta és Orosi tanya: Magyarország III. katonai felvételének térképe, 1891. 1:75 000) Orospuszta. Rédeyoros: BiharVármegye (Szerk. Nadányi Zoltán, Budapest, 1938.) 518. 156
