Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Madártani megfigyelések a Hosszúpályi, Konyár és Esztár környékének szikes tavain (1969—1984)

Eleocharis Batrachium Ceratoph. . Typha Időszakosan száraz tófenék Plantago Puccinell Lecsapoló csal. Zsombekos mocsár Alopecurus Bolboschoenetum 2. ábra. A Nagy-Fehéftó vegetációja, vízviszonyai és fészkelő madarai a tározó üzembehelyezése (1980) után 1. Podiceps eristatus — 2 pár, Griseigena — 3-4 pár, 2. Fulica atra — 40—50 pár, 3. Himantopus himantopus — 6—19 pár, 4. Vanellus vanellus — 15—20 pár, 5. Charadrius alexandrinus — 1-2 pár, dubius — 1 pár, 6. Sterna hirundo — 1 pár, 7. Podiceps nigricollis — 8—10 pár, 8. Recurvirostra avosetta — 4—6 pár, 9. Chlidonias leucopterus -— 2—20 pár, niger 6—20 pár, hybrida 10—30 pár, 10. Larus ridibundus — 20—50 pár 2. Konyári-Sóstó szikes tavai Konyári-Sóstófürdö település Hosszúpályi község külterülete. A határában található szikes tavak és mocsarak a szomszédos Konyár területére is átnyúlnak. Vizsgálataim során legtöbbet a nyílt vízfelülettel rendelkező szikes tavakkal foglalkoztam, de 1974-töl a Konyártól délre és északnyugatra elterülő szikes legelők (Égett rét, Békarívás) időszakos vizeit is gyakran felkerestem. Bár ez utóbbiak fészkelő fajokban igen szegények, vonuláskor számos értékes megfigyelést végeztem rajtuk (Kovács, 1975, 1983). Konyári-Sóstó négy nagyobb állóvize közül leginkább szikes tó jellegű a Kerek-fenék, mely egy lefolyástalan, mély horpadásban alakult ki. Tizenöt év alatt ezen a tavon zajlott le a legkevesebb változás. Csupán a nádszegély kismértékű előrenyomulását észleltem az északi oldalon. A mintegy 80%-ban nyílt vizű tó igen sekély, átlagos vízmélysége kora tavasszal sem éri el a 70 cm-t. Déli oldalán a partszegély néhol szoloncsákos vakszikbe megy át. A tó felületén a szegélyen kívül 11 kisebb-nagyobb, szigetszerű Bolboschoenetum-folt található. Ez az igen sekély, némely években kiszáradó vagy erősen összezsugorodó vízfelületű tó igazi madárszállodának tekinthető. Jelentősebb fészkelő madárállomány egy évben sem telepedett meg rajta. Ellenben rendkívül népes az itt átvonuló madárvilág. Gémfélék, vadrécék, vadludak, darvak, limikolák, sirályok, szerkők pihenő- és táplálkozóhelye. Külön értéke a területnek, hogy a közeli és a távolabbi mocsarakban (Kócsik-lapos, Gémes, Rakottyás) és a tavakon (Sziksós, Kis-Fehér-tó, Sándoros) költő vízimadarak — elsősorban a gémek, szerkők, sirályok — a fészkelési időszakban tömegesen járnak ide táplálkozni. 9