Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről

Nyakas Miklós A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről A Báródság a történelmi Bihar vármegye központi (váradi) járásában elterülő, sajátos jogokkal és kötelességekkel, valamint jelentős közigazgatási autonómiával felruházott területet jelenti, amelynek pontos kialakulása máig nem tisztázott ugyan, de amelynek tanulmányozása számos katonai, közigazgatástörténeti, társadalomtörténeti és nem utolsósorban nemzetiségtörténeti eredményekhez vezethet. E helyen nem áll módunkban vállalkoznunk a báródsági nemes kerület történeti kialakulásának bemutatására, s tanulmányunkban csupán arra törekedhettünk, hogy bemutassuk az említett kerület XVIII. század végi közigazgatásának és jogviszonyainak szerkezetét.

1 Fontos ez már csak azért is, mert történetírásunk alig-alig tud valamit a 1 Annyi tény, hogy a Váradról Kolozsvárra — tehát Erdélybe vezető hadiút őrzése, amely a Báródság területén vezetett keresztül, már a magyar államalapítás korában fontos szempont kellett hogy legyen. Bunyitay vetette fel azt a gondolatot, amelyet ugyan azóta nem is bizonyítottak, de nem is cáfoltak, hogy az itteni első határőrök székhelyek lehettek. Báród neve élénken emlékeztet a székelyföldi Barótra, a közelében levő Telegd pedig Telegdibaconra. Bihar megyében egyébként sok székely nyomot találhatunk; Székelyhíd, Székelytelek. Annyi mindenesetre tény, hogy első lakói magyarok voltak, s Nagybáród 1465-ben Magyarbáród nevet viselte, sőt még a XIX. század első felében is a templom melletti utcát magyar utcának nevezték. A Báródság katonai szempontból Sólyomkő várához tartozott, s a terület első román lakói a XIV. század folyamán jelentek meg. Döntő fordulatot Magyarbáród elrománosodása jelentette. A vlach telepek létesítése valószínűen a Drágfiak telepítéseivel függhet össze. Az egyik legjellegzetesebb báródsági nemzetségnek — a Ventereknek — I. Mátyás adományozott nemességet, de ők már románok voltak (pro parte fidelium nostrorum nobilium valachorum). A báródsági nemességet katonai szempontból Szapolyai János 1532 táján szervezte újjá — teljesen érthető okokból —, s feladatuk volt Sólyomkő várának védelme, illetve az utazók biztonságának szavatolása, mivel az országút Feketetótól kezdve Sólyomkőig a Réztetőn keresztül mindenütt rengeteg erdőségeken vezetett keresztül. 1633 táján Csomaközy András — a híres hajdúkapitány — volt Sólyomkő és egyben a Báródság kapitánya. V. ö.: Bunyitay Vince: Biharvármegye oláhjai és a vallási unió (Bp., 1892), Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. k. (Bp., 1890.), Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt (Bp., 1940.), Miskolczy Károly kéziratos munkája a Báródságról, 1834. Bihari Múzeum IV. 75. 141. Nyomtatásban: Gombos, Dan.: Polgári élethez való lexikon, melyben főként a Magyarország s az erdélyi fejedelemség geographiájára, statisztikájára, nemzetségi leírásra ... tartozó nevezetesebb dolgok és szók külömbféle s arányos írókból az rendbe szedve magyarázva találtatnak, 1. Aba-Blatnik. (Debrecen, 1837.) Megjegyzendő, hogy Fényes E. geográfiai szótárában Miskolczy leírását vette alapul, s azt tulajdonképpen rövidítve közölte. Egyébként Miskolczy leírása sem önálló munka; a kéziraton olvasható: ,,írta Nábráczky Antal, bővítette Miskolczy Károly. Nábráczky a magáét kiadta a Társalkodóba. Jakab Mihály úr is adott Értekezést a Báródságról a Hon Művészben." Magam Miskolczy eredeti kéziratát használtam. 167