Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Fancsika, egy XVI. század végén elpusztult északbihari falu
levelet, — ugyanis az ekkor már pusztabirtokot minden tartozékaival Brankovics Györgynek és Debrecen városának örökáron eladták 450 arany forintért. 32 Szalóksámson esete bizonyítja a debreceniek állandó „terjeszkedését" a későbbi erdőspuszták felé. Fancsika falu és a már régen néptelen Szentjános pusztabirtok legközelebb csak 1451-ben kerül a szemünk elé. A Bajoni család ugyanis ez évben tart igényt mindkét birtok részeihez — korábbi vételre hivatkozva. 33 Ez pedig közvetlen bizonyítéka annak, hogy a XIV—XV. század fordulóján a Bajoniak nem egyedüli birtokosai falunknak. így tulajdonképpen, korábbi álláspontomat módosítva, el kell fogadjam Zoltai és Balogh véleményét egy Hontpázmány nemből származó család itteni birtoklására. Akkor is, ha az általuk hivatkozott adatok — mint láttuk — nem a mi Szent jános, Latótelek és Fancsika településeinkre vonatkoznak. Ugyanis 1456. április 21-én Garai László nádor előtt Bajoni István és Sztári (Esztári) Imre fia Albert olyan szerződést kötnek, hogy magtalan haláluk esetén egyik a másiknak minden birtokát örökölje. Sztári Albert birtokai fel is vannak sorolva: Esztár falu fele a malommal, Megy er falu fele (a Sebeskörös balpartján állott, a török hódoltság alatt pusztult el), Szentjános falu (a Hontpázmányok régi faluja, a későbbi Biharszent jános) fele, Marja falu (Űjmarja vagy Nagymarja, ma puszta Kismarjától délnyugatra) negyedrésze, Fancsika falu negyedrésze, valamint Szentjános és Latóháza pusztabirtokok negyedrésze. Megtudjuk azt is, hogy ezeket a birtokokat Sztári Albert unokatestvérétől, a magtalan elhalt Batthyan-i Györgytől örökölte. Bajoni István birtokai nincsenek felsorolva, de a kölcsönös szerződés minden akkori birtokára és részbirtokára, s minden a jövőben szerzendő birtokaira vonatkozik. 3 4 A kölcsönös szerződés azon alapult, hogy Bajoni István apjának Györgynek Ohati Katalin és Sztári Albert apjának Imrének ugyancsak Ohati lány, Elena volt a felesége. Ez a szerződés volt a kulcsa annak, hogy két nemzedéken belül a Sztáriak kisebb és az Ohati család hatalmas vagyona a Bajoniakra szállt. 3 5 1461-ben, amikor Szepesi László alkormányzó hét fia megosztozott az ősi birtokon, Fancsikát még nem találjuk ezek között. Viszont az oklevélből megismerjük a falu akkori birtokosát — vagy egyik birtokosát — Fancsikai Miklóst. Ugyanis a Szepesiek Boldogasszonytelel ce és Telestelel ce nevű birtokainak egy része Fancsikai Miklósnál és Szováti Mihálynál volt zálogba. 3 6 Következő adatunk bizonyítja, hogy Sztári Albert még életében Bajoni Istvánnak adományozta az 1456. évi szerződésben sorolt birtokokat. 1464. április 24-én ugyanis Pálóczi László országbíró előtt örökösen átadta a mondott birtokokat, birtokrészeket. Latótelek most Lacóháza néven szerepel. 3' A kettős elnevezés esetleg a már korábbi debreceni birtokrész és az Esztári-Bajoni birtokrész megkülönböztetése is lehetett. A szomszédos Pácon ősi birtokos Szepesiek a XV. század második felében valahogyan részbirtokot szereztek Fancsikán. 1495. szeptember 4-én parancsolta meg II. Ulászló király a leleszi konventnek, hogy vizsgálja ki Szepesi Tamás panaszát Szepesi Demeter ellen, mivel több más hatalmaskodása mellett az ő Fancsika nevű birtokát elfoglalta és Demeter fia Tamás még most is birtokolja. A konvent a vizsgálatot megtartotta és megidézte az alpereseket 3 8 Az ügy kimeneteléről nincsenek adataink. A század végén más kisebb birtokosnak is része volt 32 HBmL. IV. A. 1021/a. Meo 26. 33 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. (Bp. 1890) 629. 34 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Codex Diplometicus comitum Károlyi de Nagy-Károly. Sajtó alá rendezte Géresi Kálmán I—V. (Bp. 1382—1897) II. 309—310. 35 Az Ohati és Bajomi család kapcsolatára lásd Módy Görgy: Egyek a török hódoltság koráig. — Hajdúsági Múzeum Évkönyve IV. (Szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1980) 182. 36 HBmL. IV. 1021. d. D. 211. 37 HBmL. Oki. Gy. 223. sz. 38 HBmL. IV. A. 1021/d. 10. Kápt. más. 96. 85
