Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Fancsika, egy XVI. század végén elpusztult északbihari falu
át Ubulfia Mihály fiainak Lászlónak és Mihálynak valóban Bánk körül fekvő két birtokot — Miklóstelekét és Kozmatelekét — egy évi használatra. Ez a Bánk azonban nem a biharmegyei falu — pusztulása után a debreceniek bánki erdőspusztája —, hanem a Hontpázmány nembeli Bánk-i Lökös unokáinak szabolcsi faluja. A mai Kállósemjén határában állott. 2 5 A lokalizációban Balogh Istvánt az tévesztette meg, hogy az 1322. évi oklevélben nincs kitéve, hogy ez a Bánk település Szabolcsban van. Falunk első említése a fent idézett 1347. évi határjárásnál jóval korábbi. 1273-ban a Bajoniak Heves vármegyében lévő poroszlai monostorának földje. 26 Ez a magyarázata a család itteni későbbi birtoklásának is, bár erre vonatkozóan XIV. századi adataink nincsenek. Fancsikát csak mint Pac és Bánk szomszédosát említik 1352-ben. Az 1363. évi adatunk már többet mond. Szabolcs megye Kálióban közgyűlést tartott a tolvajok és gonosztevők kiirtása tárgyában. Az esküdtek és a szolgabírák többek között gonosztevőknek mondották a fancsikai Tamás varga (sutor) Mihály, Péter és Miklós nevű fiait. 2 7 Fancsika és a vele északon szomszédos Szentjános és Latóháza-Latótelek XI—XIV. századi történetével részletesebben most nem foglalkozom. Ezt ugyanis csak az 1982. évi ásatás feldolgozásával együtt lehet elvégezni. A XV. század első évéből újból egy határjárásnál találkozunk falunkkal. A váradi káptalan 1400. augusztus 25-én jelenti, hogy Zsigmond király parancsára megtartotta Pércsi Mike fia Mátyásnak Bánkon lévő szántóföldje (particula terre sue arabilis Bonch vocata) határjárását. A bánki birtok délnyugaton Fancsikával volt határos. 2 8 Sajnos, Fancsika birtokosát nem nevezik meg, mint ahogyan Haláp-nál megtudjuk, hogy az Debreceni János fia László birtoka. Különben itt jegyezzük meg, hogy a Debreceni család és adományából majd a városlakók az 1370-es évek és 1400 között a későbbi erdőspusztákon is birtokot szereztek, így az elnéptelenedett Soma (Nagycsere keleti részén feküdt), Szata (Nagycsere középső és nyugati részén) határát, valamint Latóháza-Latótelek és Szentjános egy részét. Zzigmond király — mint akire a debreceni uradalom a Debreceni család kihalása után szállt — 1406 nyarán utasította Garai Miklós nádort és az uradalom tartozékain alkalmazott officialisait, hogy tilalommal és zálogolással ne háborgassák a debrecenieket a sorolt „régtől fogva Debrecenhez tartozó usualis földek" használatában. Köztük van Soma, Szatateleke és Latóteleke is. 2 9 Utóbbi praediumot azonban nem találjuk meg az uradalom tartozékai között 1411-ben, amikor Zsigmond Debrecent és minden tartozékát Lazarevics István rác despotának adományozta, akitől Brankovics György örökölte. 3 0 Megtaláljuk viszont az 1406-ban nem sorolt Szentjánost. Nyilván a két praedium ekkorra már egy birtokrész lett. A debreceniek által már régóta használt szatai, somai és latóteleki birtok határai körül bizonytalanság és vita lehetett. Amikor ugyanis a váradi káptalan 1437 februárjában nádori parancsra Téti Gábor fiát Pétert és Téti Antal fiait Berecket és Györgyöt beiktatta Szalóksámson birtokába, Brankovics György és Debrecen ellentmondtak. Ezt azonban érvénytelennek tekintették. 3 1 A káptalan a Tétiek részére 1438. június 4-én privilégiális alakban kiadta a beiktatásról való bizonyságlevelét és Szalóksámson 1347. évi határjárásáról szóló ok25 A szentjánosi apátságra lásd Cyörffy i. m. 667—668. — A szabolcsi Bánkra lást Anjoukori okmánytár I. 402—403. és II. 35. 26 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig I— III. (Nagyvárad, 1883—84) II. 247—248. 27 A nagykállói Kállay-család levéltára I—II. (Bp. 1943) II. 13. és 111. Az 1086. és 1482. számú regeszták. 28 Szabolcsvármegye levéltárának mohácsi vész előtti oklevelei (Nyíregyháza, 1901) 11—15. A III. és IV. számú oklevelek. 29 HBmL. IV. A. 1021/a. Meo. 11. 30 A Zichy család okmánytára I—XII. (Szerk. Nagy Imre, Nagy István, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál Bp. 1871—1931) VI. 146—148. 31 HBmL. IV. A. 1091/a. ad Meo 27. 84
