Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház

Détshy Mihály A pocsaji Rákóczi-udvarház A XVII. század első felének a későreneszánszból a korabarokkba hajló magyarországi világi építészete kevésbé ismert fejezete építészettörténetünknek. A szakirodalom a kornak inkább csak legjelentősebb fennmaradt, és ezért kisszámú alkotását veszi számba, de ezek megépítésének körülményeiről, tervező és kivitelező mestereiről is csak szűkszavúan tájékoztat. Ügy tűnhet, hogy ezek az évtizedek az építészet terén nem voltak termékenyek. Pedig a korabeli források tanúsága szerint a változó politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyok szülte sokrétű igények kielégítésére a királyi fennhatóság alatt álló nyugati és északi országrészen a főnemesek, a köznemesség, a papság és a városi polgárság egyaránt sokat építkezett, Erdélyben és az északkeleti részeken pedig Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György a legkülönfélébb rendeltetésű, jelentős és szerényebb építmények sokaságát emeltette, és fejedelmeik példáját híveik is követték. A század második felének török hadjáratai, az ismételt felkelések és leverésük, a felszabadító háború és a Rákóczi szabadságharc viszontagságai azonban megtizedelték az előző félévszázad alkotásait, a XVIII. század újjáépítő tevékenysége, az építtetők megváltozott igényei és ízlése pedig átformálta azokat az épületeket, amelyek épen vagy sérülten elkerülték a pusztulást. A pusztulás sorsára jutott I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna biharmegyei pocsaji erődített udvarháza is. A mai keleti határszélen, Debrecentől délkeletre mintegy 40 km-re, a Nagyvárad felé vezető úton, onnan alig 20 km-re fekvő Pocsaj község neve ma már emlékét sem idézi fel. De a XIX. sz.-i helytörténeti monográfiákban is alig találjuk említését a falu leírásánál.

1 Pedig szűkszavú, de mégis tüzetes korabeli ismertetése ránkmaradt a fejedelem titkára, Szalárdi János krónikájában, amely a múlt század ötvenes éveiben nyomtatásban is megjelent.

2 Ebben a következőket olvashatjuk a Berettyó és az Ér összefolyásánál épült egykori fejedelmi szállásról: „Csak közel azért az hídon felül napkeletrül, a mint a Berettyóval az Ér vize egybenszakad, annak szegletiben igen alkalmatos helyen levén egy nagy töltésű régi puszta Földvár, annak jó alkalmatossága nagyon megkedveltetvén, arra be az Éren által híd és emeltsős kapu építtetvén, a földvár közepin igen fris fejedelmi kő épületeket, alól hatalmas jó pinczéket, azon felül tisztességes úriházakat, és azon felül ismét annál frisebb házakat mind boltozatokra, felül mindenestül veres cseréppel héjjaztatván, parancsolt vala építtetni. Négy bástyái azután mind földhantokkal regulariter rakattak, és felépíttettek vala. És azokra Fehérváratt huszonnégy mind egyforma középszerű lövőszerszámok öntettek, s készíttettek vala." 1 Osváth Pál: Bihar vm. Sárréti járása leírása (Nagyvárad, 1878) II. k. 538. 34. Pocsaj helység és a Kasza puszta. K. Nagy Sándor: Biharország (Útirajzok) (Nagyvárad, 1884) 14—15. 2 Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Kiadta Kemény Zsigmond, Újabb Nemzeti Könyvtár. (Pest, 1853) IV. 3. r. 142. 93