Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Fancsika, egy XVI. század végén elpusztult északbihari falu
csikai erdőspusztáé. Ugyanis a XV. század második felében olvadt be végleg Fancsika külső határába a tőle északra fekvő, két elpusztult falu, illetve prédium: Szentjános és Latóháza, későbbi nevén Latótelek határának nagyobb része. Az erdőspuszta első ismert, fent hivatkozott, térképe még ennek a két külön nevet viselő birtokrésznek a teljes területét Fancsikához veszi. Viszont a második legrégebbi, 1773-ban készített térkép és ezt követően már a többi is Szentjános északnyugati területét Nagycsere részeként ábrázolja és Latóteleknek is csak a létai út melletti részét számolja Fancsikához. 1 0 A falu XVI. századi határait szinte teljes bizonyossággal megrajzolhatjuk a fancsikai és bánki erdőspuszták 1774. július 20—21-én tartott határjárásáról szóló jelentés, valamint a szomszédos Bánk, Pac, Haláp és Nagycsere erdőspuszták XVIII. század végi térképei alapján. 1 1 Dolgozatom térkép-mellékletén feltüntettem azokat a helyneveket, melyeket a fancsikai erdőspuszta összes — tehát különböző korú — térképeiről és az írott forrásokból azonosíthattam. Az írott forrásokból 1750 előttről megismert helyneveket évszámmal láttuk el. A táj, ahol a kora Árpád-kori falu megtelepedett, igen változatos. Ligetes erdők, rétek, vízállásos laposok, vízfolyások, hegy-nek nevezett dombok és alacsonyabb gerend-ek (hátak) szerepelnek a forrásokban. Fancsika északnyugaton a XV. század elején pusztásodott Szalóksámson-nal és Debrecennel volt határos. A hármas határ összeszögellése a debrecen-vámospércsi vasútvonaltól délre esett Nagycsere és Fancsika határán. Határdomb jelölte és itt volt a Mihályrekeszi nevű halászóhely, mint ezt Szalóksámson 1347. évi határjárásából tudjuk. 12 Az 1744. nyári határjárás Pac és Fancsika határán, a debreceni Csere déli szélén indult „egy nagy bugjas tölgyfa" mellől. Innen mentek a Nyáros felé, majd a Csőszök szállása mellett a fancsikai-paci-bánki hármashatárig, melyet a Bánkifolyás hegye jelölt. Közelében volt a Csizmadia-telekje határrész. Ezt én azonosnak vélem a fancsikai réteket felsoroló 1632. évi forrás egyik rétjével — „az Marthon Pariagának kit hittek régen, most Czizmacziák bírják és Seres Mihály." 1 3 Keleten, Bánk felől esett a diószegi és létai utak között a Cigányok szállása nevű hegy, a későbbi Cigánytelek. A létai út mellett Haláp felé a határ már a Halápon lévő Bika réttye melletti gerenden futott. Ezután következik az a határrész, melyről „az két Bedéts, Bedétsfarka, Bedéts torkolattya" elnevezéseket örökítették meg. Ez a későbbi Bedecs rétje vagy Bedecs tisztája. Már 1632-ben szerepel mint „Bedes réthe". A megismert helynevek világosan mutatják, hogy itt egy két ágra szakadó vízfolyás húzódott. Emellett találjuk a Kis Kőrösös-1 és északnyugatra a Bodzás-telek határrészt, valamint a Vasasrét-et. Északkeleten és északon Haláp, illetve Nagycsere felől volt a Darvas réttye és mellette az Erdős rétje. Ez utóbbit Zoltai Lajos az 1632-ben sorolt „Szent János laposa" réttel azonosította. 1 4 Közelében van ugyanis a Szentjános hegye. A létai út melletti részen van a Fancsikának legtöbb térképén feltüntetett Latóhegy, mely az elpusztult Latóháza — Latótelek település emlékét őrizte meg. Ettől keletre találjuk a Bíró laposát. Az 1744. évi határjárás két határdombot talál az Ördögárok északi ré10 HBmL. Térképtár. DvT. 38. és DvT. 36. 11 A határjárást Szilágyi Mihály szenátor végezte három társával és hét öreg pásztorember mutatta a határt nekik. — HBmL. IV. A. 1021/IV./f 77/299. — Haláp, 1771-ből: HBmL. Térképtár DvT. 30., Bánk, 1771-ből: uő.: DvT. 31. — Pac, 1771-ből: uo. : DvT 32. — Nagycsere, 1810-ből: uo.: DvT 216. számú térképek. 12 Anjoukori okmánytár. Codex Dipl. Hungaricis Andegavensis. (Szerk. Nagy Imre, Bp. 1887) V. 46—52. — Az egri káptalan a nádor ítélete alapján határjárás után Battyan-i Szalókfia Mihály fiával Péterrel szemben Üjfalu-i Gáborfia Lukácsot iktatja be Szalóksámson és még két falu birtokába. Mint szomszédos birtokosok jelen voltak néhai Debreceni Dózsa nádor Jakab és Pál fiai. 13 HBmL. IV. A. 1921/6/I/f. 150. sz. alatt: „Fanchikai Földön az mely kaszálló réthei az városnak vadnak ... Ezeket connumerálta itt az Bíró Uram házánál Kasza János in anno 1632." 14 Zoltai: Debrecen vizei. i. m. 10, 31. 81
