Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

Péter Imre: Egy élet a Sárrétért. Szűcs Sándor emlékezete

kiharcoló szabadiskolát. (Szűcs Sándor életének e szakaszát, a Népfőiskola tör­ténetét évkönyvünk külön tanulmányban tárja olvasóink elé.) 1952. március 1-től a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója­ként új múzeumot teremt a második világháborúban tönkrement gyűjtemény helyén. 1963-ban nyugdíjba vonul — de nem nyugalomba. Igazi alkotószakasz következik életében. A bajomi öreg házban gyakran fogad vendégeket, és a ked­ves feleség, Nagy Erzsébet Berta szerető gondoskodásával sorozatban írja cik­keit, gyakran jár író-olvasó találkozóra. Pályázatokon vesz részt, s azok sikerei nyomán könyvek formálódnak. Többször felkeresi a rádió, de a televízió is. 1975-ben portréfilm is készült a Sárrét tudósáról. Születésének 70. évfordulója a Sárrét és Biharnagybajom nagy ünnepe. Szülőfaluja néprajzi és helytörténeti antológiával köszönti, a Magyar Néprajzi Társaság a Györffy István emlékéremmel jutalmazza. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával ismeri el életművét. Kö­szöntésére pályatársak, barátok érkeznek az ország tájairól. Alig három év múlva egy hirtelen jött őszi megfázás tüdőgyulladással pá­rosul, és felesége nincs többé. Szűcs Sándor összetörten, mint a sebesülten ver­gődő madár egyedül marad a nagy házban. Nincs aki biztassa, bátorítsa. Hiába a helyi tanács gondoskodása, a rokonság segíteni akarása, a barátok biztatása: Szűcs Sándor alig vesz tollat a kezébe. 75. születésnapján még reménykedtünk a tanácsnál rendezett kis ünnepségen, hogy a köszöntésére érkezett jóbarátok: Balassa Iván, Molnár Balázs és sokan mások hatására hátha visszatér alkotó­kedve, s azt a sok megíratlant amit megírni ígért — megírja. De ez sajnos csak reményünk maradt. Csak a már korábban összeállított mesegyűjteményt jut­tatja el sógornőjével a Móra Kiadóhoz. Máshoz már nincs ereje. Kedvetlen, ma­gányos, bajomi remeteként dacol sorsával, súlyosbodó betegségével. Hiába a kórházi, majd klinikai orvosok erőfeszítése. Temetésén Balassa Iván, Dankó Imre, Kaposvári Gyula búcsúzott Szűcs Sándortól: attól az embertől, aki mindig másokért élte életét. Búcsúztak Tőle: de nem az elmúlás, a felejtés sejtésével, hanem a műveiben, munkásságában való továbbélése biztos tudatában. Sárréti akácból készített fejfáján csupán ennyi áll: Itt nyugszik Szűcs Sándor (1903. október 23.—1982. augusztus 2.) Béke poraira. 301

Next

/
Oldalképek
Tartalom