Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

IRODALOMTÖRTÉNET — LITERATURGESCHICHTE - Bakó Endre: Nadányi Zoltán szigligeti levelei

belőle. Erről majd bővebben a legközelebbi levelemben, most sietek a postára, háromnegyed 12. Mindnyájukat sokszor csókolja Abs. Szigliget, 1954. jan. 22. 9. Szigliget, vasárnap este K. t.! Mint az intézeti kislány, úgy vártam a csomagot, olyan izgalommal, huszonnégy órán keresztül. Hát hogyne, mikor abban „remek meglepetés" van. Erről fantáziáltam nappal és ezzel álmodtam éjjel és délután. „Ébren álmodozva" dobostorta és kölcsön-bakkancs között ingadoztam, ebédutáni álmomban pedig nagy rakománnyal érkezett meg Maga, háttal állt nekem és anélkül, hogy hátrafordult volna, egy darabka csokoládét nyújtott hátra nekem szó nélkül. Nyomasztó álom volt, átizzadva ébredtem. — Végre megérkezett szombat délután a szállítólevél. Forró fürdőből ugrottam ki, rohantam a postára, mert különben csak hétfőn kaptam volna meg a csomagot. Felcsúszkáltam oda a vaksötétben, kértem a csomagot, megkaptam, hazahoztam. Itthon elém tárult a meglepetés és igazat kellett adnom Magának, csakugyan remek meglepetés várt a csomagban. Annál remekebb, mert a tréningruha úgy áll rajtam, alsó és felső része egyaránt úgy megfelel a méreteimnek és szempontjaimnak, mintha csak másra szabták volna. Egyszóval: tökéletes. Anyaga kellemes és jó meleg, messziről ordít róla, hogy nem békebeli, az első Tolnai Világháború legszebb kelméire emlékeztet. De a pizsama is kitűnő, minden tekintetben megfelel a méreteimnek az is, egyedül csak a nadrágjából kell majd 3 centivel többet felhajtani. Vacsoránál már tréningruhában ültem, életemet kozkáztatva a hidegben. Minden szem a tréningruhámra szegeződött, a szomszéd asztalnál is. Bal oldali szomszédom, Honthy Rezsőné (hetvenen felüli tapasztalt hölgy)

1 vacsora alatt félszemmel állandóan a tréningruhát vizsgálgatta titokban, úgyhogy a szalontüdő vadasan a tányérjára fagyott. Olykor-olykor megszólalt és ilyeneket mondott: tréningruhát ám mostanában nem lehet kapni, ilyet meg éppen nem. Én természetesen nem árultam el senkinek, hogy a gyönyörű darab vadonatúj, adtam az ártatlant. Mindenkinek feltűnt a remekmű, egyedül csak a dramaturgnak nem. Ügy látszik, drámaiság is van ebben a tréningruhában, azért kerülte el a figyelmét. Különben éppen a legjobbkor jött a tréningruha, mert a réginek a zubbonya éppen most szakadt végig a cippzár mentén. A nadrágját már régen örök nyugalomba helyeztem. Gondolkozom rajta, hogy ezt a régit ne küldjem-e haza abban a papírdobozban, amiben az új jött, egyúttal kimosni való inegeket is küldenék. Ezt a gyönyörű darabot mégse lehet egyszobában tartani azzal a régi vacakkal. Tessék megírni, mi a véleménye erről. Bölcsen teve, hogy borotvapengéket is küldött, most egyelőre el vagyok látva vele, kb. 10 napig, vagy még tovább is. A borítékok nagyon jók, jobbak annál, amit kértem. Azt hittem, ilyet nem is lehet már seholse kapni, azért kértem amolyat. Csak azért jegyzem meg, hogy az árnyalatok iránti érzékét fejlesszem: én pontosan fejeztem ki magamat, olyan borítékokat kértem, amikben a felébe hajtott ívpapír elfér. Ezek hosszába hajtott íveknek valók. De ismétlem, annál jobb. És jó erősek, ez nagy előny. A szigligeti színjátszók nagyon ambiciózusak, többször is megnyerték már a járási verseny első díját, most a „Szigligeti veszedelem"-mel

2 akarnak indulni a pálmaágért. Nagyon örülök neki, mert ez az igazi. Ahogy Ady Endre Andor András mondja: „valaki az Értől indul el s befut a szent nagy Óceánba" — Margitka, Kati, Nusi meg még egy kolléganőjük, meg Marton elvtárs, a soff őr előtt ismertettem a múltkor a darabot a szobámban és részleteket olvastam fel belőle, két és félóra hosszat. Legjobban Piroska levélmondása tetszett nekik, elejétől végig. A befejezést (én. Kun Gergely) megnevették. De nagy hatást vál276