Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban
mészetesen felsorolása nem teljes, ahogy majd látni fogjuk, a vasfűnek még több más neve is ismeretes. A Verbena officinalis L. az ajakosokkal rokon növénycsalád tagja, egynyári gyökeréből kihajtott 0,3—0,5 m magas szárán alulról fölfelé egyszerűsödő, hosszúkásán tojásdad, körrajzú, hasogatott és csipkés levelekkel, karcsú vesszős virágfüzéren bütykösen álló számos apró virággal, ötmetszetű kelyhéből csöve kiemelkedő, tányéralakú, lilaszín pártájában két porzó közt hosszú bibével, mely négyboltozatú makkocskát koronáz — mondja róla a Pallas Nagy Lexikon. Leveleitől vassók oldataiból szürke por csapódik le; tehát cserzősav. Ez magyarázza meg, hogy miért fokozza a vasfű a savanyított ugorka eltarthatóságát. Az úton-útfélen termő füvet erre a célra szedik. Babonás fű, mint szerencsefű a lövés és vágás ellen oltalmaz. Számos dél-amerikai rokona verbéna néven kerti virág. A székely és az olasz babona szerint az ember keze tenyerébe bevágva, kinyit minden zárat, lakatot, tehát a bűbájos erejű talizmánok sorába tartozik/ 1 Amint látjuk, a Pallas Nagy Lexikona mind botanikailag, mind etnobotanikailag igen alaposan írta le a vasfüvet, mintegy összefoglalva mindazt, amit a vasfűről tudni lehetett és kellett 1897-ben, Elmondta azt is, amit egy évvel korábban Borbás Vince jegyzett fel róla a Néhány mesés füvünkről című tanulmányában. 5 Elmondhatjuk, hogy a későbbi lexikon-szótáradatok jóval szegényesebbek, majdnem hogy a Pallas Nagy Lexikon redakciói. Például Rapaics Raymund is, a magyarság virágairól írva, csak azt mondja a vasfűről, hogy „ ... a Verbena chamedri'folia (1829), amely skarlátpiros virágaival a falusi szíveket is meghódította, miután már előbb európai ősi előde, a vasfű (Verbena officinalis) az ókortól fontos varázsnövény volt"." Mielőtt a további kultúrtörténeti adatok ismertetésére térnék, szükségesnek látom, hogy a növénytan véleményét ismertessem. Soó Rezső nagy rendszertani munkájában először ökológiai szempontból határozta meg. Eszerint a vasfű közömbös, nitrogénkedvelő növény. Üde vagy középszáraz, tápanyagokban és bázisokban gazdag, humusz-, iszap-, agyag-, vályog-, öntés-, lösz- és homoktalajokon egyaránt megtalálható. Vagyis eléggé igénytelen s ennek megfelelően széles körben elterjedt, közönséges növény. Cönológiai meghatározása is ugyanezt mondja. A vasfű mocsári és hordalék, útszéli, üde, ártéri, taposott és kúszó gyomtársulások, nedvesebb szántók pillangós- és lenvetések, tarlók, szőlők, legelők, iszaptársulások, ritkábban láprétek, mocsárrétek, kaszálórétek, puszták, szikes rétek és tófenékek, ligeterdők, homoki tölgyesek, árkok mente növénye. 7 Hollós László Kecskemét és környéke növényvilágát ismertetve a vasfűről azt írta, hogy „főleg utak mentén, áradmányos helyeken" található. 8 A továbbiakra nézve mind az ökológiai, mind a cönológiai meghatározásból arra kell a figyelmet felhívni, hogy a vasfű ezek szerint a régi vizes világ klasszikus helyein, így a Sárréten is általánosan elterjedt, egyébként mindenütt megtalálható, közönséges növény volt. Ezért érdekes és a vasfű elterjedtségében, ismertségében időközben bekövetkezett változást jelzi, hogy 1973-ban egy, a Sárrét ősi és jelenlegi növénytakaróját ismertető tanulmány már nem is említi, mit sem tud róla. 9 Soó Rezső mondja még, hogy gyógynövény (Columbariae herba) és hogy „egykori varázsnövény". Ugyanakkor, 1972-ben gyógynövényeink szerbeszámbaszedésekor már inkább csak múlt időben említve írták le. Eszerint a vas4 Pallas Nagy Lexikona XIV. Budapest, 1897. 701. 5 Borbás Vince: Néhány mesés füvünkről. Természettudományi Közlöny XXVIII. (1896) 201—204. 6 Rapaics Raymund: A magyarság virágai (Budapest, 1932). 7 Soó Rezső: A magyar flóra és vegetáció rendszertani növényföldrajzi kézikönyve. III. (Budapest, 1968) 57—58. 8 Hollós László: Növényzet, ifj. Bagi László (szerk.) : Kecskemét múltja és jelene I. (Kecskemét, 1896) 128. 9 Bodrogközy György: A Kis-Sárrét növénytakarója. Szabó Ferenc (szerk.) : Vésztő története. (Vésztő, 1973) 49—63. 226
