Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Sándor Mihályné: Két szőlőskerti törvény és jegyzőkönyv Berettyóújfaluban
re kell fizetni 1 forintot, amit „ha a panasza méltó leend", a vádlottól kap viszsza. A hibás cselekedet „különösen" büntetődik. A 14. pont azt bizonyítja, hogy a lopást nagy hibának tartják, de nyilván előforduló vétség. Aki lopásba esik (gyümölcs, szőlő, vetemény, karó vagy fűzfa) — ez utóbbi jelzi, hogy kosárfonással is foglalkoznak — azon túl, hogy a kárt „becsű szerint fizeti" 2 forintra büntetődik. Ez az összeg a kertgazda által kiszabható legnagyobb pénzbírság, azéval együtt, aki a gyepűn „bé vagy azon ki megy". A cseléd a fenti összeg felét fizeti, jeléül annak, hogy anyagi helyzete a gazdákénál sokkal rosszabb lehetett. A 16. és 17. pont a „kerülő", a csősz magatartását határozza meg. Anyagi felelősséggel jár e foglalkozás. A legkisebbet sem büntethet, sem el nem engedhet. „Minden aprólékos hibát" a kertbírónak jelent be. Érdekeltté is teszik abban, hogy ne legyen elnéző: „a hibákért fizetendő büntetésnek harmadrésze őt illeti. De ha gondatlansága, restsége miatt esik a kár, az egész kárt fizeti. Ha ő maga „tette" a lopást, megpálcáztatik és hivatalából minden fizetés nélkül kicsapatik. Ezt a büntetést (a pálcázást), a kertség törvénye máshol nem említi. Az Urbáriumban azonban szerepel: ... „a bűnnek mivoltához képest legfőlebb 24 pálcaütéssel, az asszonyi állat pedig szinte annyi korbács csapással büntettessék." 16 Osváth is említi ezt, mint szokásos súlyos büntetést: 1780. július 3-án Varga Mihály uram Berettyóújfalu városát falunak nevezte; „ezért a prostitúcióért bűnhődése lesz 24 pálca." 1 7 A kertség törvénye máshol nem említ testi fenyítéket és a jegyzőkönyvekben sem szerepel. Kutyával járni, puskával lövöldözni, tallózni még szüret után is tiltatik. (T. 18., 19. p.) Ezek a törvénypontok valószínűleg az uraság vadászjogát tartják tiszteletben; nem akarnak mint testület, a majorátussal összeütközésbe kerülni. 1 3 A közösen végzett munkáról szól a törvény 20. pontja: a kertkapukat, kisajtókat együtt javítják. Mivel a dolog „közönséges", aki igazolatlanul mulaszt 1 forintra büntettetik. Szabályozzák a kertbeli tulajdon elidegenítését is. Sem szőlőt, sem füzest senki el nem adhat a vezetőség és tagság tudta és beleegyezése nélkül. A közvetlen szomszédoknak fel kell ajánlniuk; övék az elővásárlás joga, ami valószínűleg az ősi „jure vicinitatis" maradványa (T. 21. p.) Kezdenek ez idő tájt kunyhókat is építeni a szőlős-kertekben, amelyek a későbbiek során állandó lakóhellyé válnak. Berettyóújfaluban több mint hat szőlőskertet „ültek be". Kivétel csak az éppen itt vizsgált Sárostókert. (T. 22. p.) 19 Vigyáznak a gyűlések jó rendjére, a közerkölcsre: mindenki, még italozás közben is, „kemény büntetés alatt' nyelvét megtartóztassa. (T. 23. p.) Mikor kerül sor italozásra? Áldomásivás az év utolsó közgyűlésén, az új kertgazda választásának alkalmával történik. 2 0 A közös vagyonra vigyázó kerülő (csősz) bérét — mondja a 24. törvénycikk „pontosan, időnek javában" kell megadni, különben „borát a kertből ki nem viszi". A communitásban olyan uraságok, valószínű pap, tanító, jegyző is élnek, „akiknek a közösség hasznát veszi". Számukra egyszer egy évben (!) a község elöljárói gyümölcsöt vagy szőlőt szedhetnek, de csak a vezetőségnek „szabadsága" mellett. (T. 25. p.) 2 1 16 Urbárium 8. punctum, IV. §. 17 Osváth i. m. 266. 18 Urbárium 8. punctum, XII. §. 19 Hoffmann Tamás: Néprajz és feudalizmus (Budapest, 1975.) és 263., 317. 20 V. ö.: Magyarság Néprajza (Budapest, 1937.) II. 286. lmreh István: A rendtartó székely falu (Bukarest, 1973.) 100. 21 Bellon Tibor: A karcagi tanács gazdasági irányító szerepe. (Szolnok, 1974.) 183
