Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről
széf helyettes szolgabíró panaszát, amelyet a vármegye nemesi közgyűléséhez nyújtott be 1799-ben, s amelyben arról tett jelentést, hogy a „Bárósági Nemesek között a vérengzések, Tolvajlások és más külömféle excessusok annyira el hatalmasodtak, hogy miattok a köztük lakó adó fizető nép a lakófölgyét el hagyni szándékozik". A vármegye közgyűlése erre azt a határozatot hozta, hogy a járásbeli főszolgabíró az „ezen Nemesség regulatiójára ki dolgozott régi statútumot" keresse ki, s mivel az ottani dolgokat és a nép természetét jobban ismeri, a jövő közgyűlésre véleményezésre adja be, hogy azon megfelelő határozatokat hozhassanak. 9 Mivel dolgozatunk tárgya a bárdósági nemes kerület rendtartásának ismertetése, e téren nincs módunkban további vizsgálódásokba bocsátkozni. A már említett nemes kerület szervezésére vonatkozóan Bihar vármegye nemesi közgyűlése Váradolasziban tartott generális congretatiójában már 1791. december 28-án végzést hozott, magam azonban azt a rendtartást vettem alapul, amelyet 1798-ban gróf Haller Pál főkapitánnyá választásakor a jegyzőkönyvhöz mellékeltek. 1 0 A báródsági nemesség regulációját egyébként a következőkkel indokolták; szükséges, hogy „Nemes Uraimék", akiknek több tisztjük vagy hadnagyuk van ugyan, mindnyájan egy főtől függjenek. Erre a tisztségre a mindenkori járásbeli főszolgabírónak áll jogában az „írástudóbb Földes Urak" közül hármat kijelölni, s a köznemesség e három személy közül választhat. A közakarattal megválasztott főhadnagynak aztán jogában állott alhadnagyokat kijelölni, mégpedig a következő helyekre; egyet Nagybáródra és Kornicelbe, egyet Beznyére és Brátkára, egyet pedig Kisbáródra, Cséklyére és Topára. Az alhadnagyok mellé tanácsbelieket (assessor) is választani kellett, mindegyikhez hármat-hármat, következésképpen a Báródságon számuk összesen tizenkettő volt. A peres ügyeket az alhadnagyi széken lehetett elindítani, mégpedig azon a helyen, ahol az alperes (incotta) kívánta, de mindannyiszor, ahányszor azt a felperes kérte. Az egész Báróságra érvényes főhadnagyi székek tartása pedig kéthavonta vált esedékessé, mégpedig január, március, május, július, szeptember és november hónapok első heteiben. Az alhadnagyi székek tartásakor természetesen maga az alhadnagy elnökölt, abban az esetben azonban, ha az érintett peres fél éppenséggel maga az alhadnagy lenne, akkor helyette a főhadnagy mást — a perben érdektelent delegálhatott az assessorok közül, esetleg más helységbelieket is. A főhadnagyi székek tartásakor természetesen kötelesek voltak megjelenni az alhadnagyok, sőt az assessorok is. Ebből az alkalomból közakarattal actuariust választottak, aki lényegében a jegyző szerepét töltötte be, s akinek kötelessége volt a panaszosok ügyeit, illetve az ezekre hozott megegyezéseket vagy végzéseket (decisio) írásba foglalni, tehát jegyzőkönyvet — protocollumot — vezetni. A nemes kerület főhadnagyának és alhadnagyainak, illetve assessorainak nélkülözhetetlen segítőtársa volt az az altiszti személyzet, akiket régi idők óta káplároknak hívtak, s akiknek az volt a feladatuk, hogy tizenkét krajcár napidíj mellett az idézéseket (citatio) írásban vagy szóban közvetítsék, az alhadnagyokat és az assessorokat hívják össze, a hadnagyi székek döntéseinek értelmében pedig apróbb ügyekben zálogolásokat és végrehajtásokat (executio) eszközöljenek. A rendtartás szerint a fent megnevezett tisztviselők hivatali ideje egészen addig tart, amíg azok arról önként le nem mondanak, de fontos és nyomós ok nélkül ezt három esztendőnél hamarabb nem tehetik. A rendelkezés alól csak 9 HBmL Bihar vm. kgy. jkv. IV. A. 1. a. 61. 1799. 10 HBmL IV. A. 1. b. 181. es. Fase. V. No. 200. 1798. Az Báródsági Nemességnek Gróf Haller Pál Űr Fő kapitányi hivatalába való be iktatásába Pünköst Havának 18-ik Napján 1798. Esztendőben tartott közgyűlésének Jegyzőkönyve. A rendtartás mellékelve. 170
