Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Balassa Iván: Adatok Báránd XVIII. századi történetéhez

mindegyik család méhészkedett is, mert összesen 6 méhest rögzítettek. A 15,25 köböl terület az akkori számítás szerint három magnál nem igen adhatott többet, ami átszámítva 20—22 mázsa őszi terményt jelenthetett. Ez volt tehát az az alap, melyből Báránd fejlődése kiindulhatott. A nyolc családból hét, mint az összeírok megjegyezték, személyükben nemesek voltak. Ezek a török világban tized helyett 50 magyar forintot és egy tehenet adtak. Ebben az időben ugyanis szokás volt az, hogy a régi jobbágyok helyére települő „új lakosok" taksás nemesként telepedtek meg, bár a legtöbb esetben a régi lakhelyükön jobbágyként szolgáltak. Az ilyeneknek nem volt udvarházuk, földjük, hanem a birtokbavett jobbágytelek fejében megfelelő taksát kellett a földesúrnak fizetniök. Így lehetett ez a bárándi „taksás nemesek" esetében is. Ügy látszik azonban, hogy Bárándot valamelyest megkímélték a felszabadító háborúk, éppen ezért (Bihar) Keresztes hat családja is itt keresett már 1688ban menedéket, amikor megindult Észak-Bihar felszabadítása. Ezek lényegesen szegényebbek, kevesebb állatállománnyal rendelkeztek, kevesebb földet műveltek meg, mint a bárándiak. Egy gazdagabb volt köztük (Olas István), aki 4 lovával és 4 ökrivel 6 köböl földet fogott fel és még 2 tehenet és két borjút is tartott. Ezek a nehéz idők elmúltával visszaköltöztek, azért magukat az összeíráskor (bihar) keresztesinek vallották. 1692-ben megemlítik még azt is, hogy Báránd a nemesi urak jogán Jenei Lászlóhoz, Gyárfás Jánoshoz és Szabó Isvánhoz tartozik. A falu eredetileg a Borossi család birtoka volt és 3/6 részben női ágon a fentiek örökölték. A továbbiakban azonban nem hallunk róluk. Ebben az időben a Latinszertartású Váradi Püspökség, mint azt Benkovich Ágoston püspök a császárnak megírta, teljesen elpusztult és szervezetét teljesen újonnan kellett felépíteni. Ekkor került sor bárándi birtokának újraszervezésére is.

3 Bárándot 1694-ben tatár, majd 1703—1707 között rác pusztította, de a Rákóczi szabadságharc után többé-kevésbé zavartalanul fejlődhetett. Ezért 1766ban a hét éven felüli református lakosok száma 906, így kb. 1100-ra lehet tenni a teljes számot, melyhez a feljegyzések szerint még kb. 40—60 katolikus vallásút is hozzá lehet számolni. Érdemes még megjegyezni, hogy 1821-ben csak a reformátusok lélekszáma 2893 fő, ami a község erőteljes feljődését bizonyítja/

1 1770-ben a Mária Terézia-féle urbárium azt mutatja, hogy jelentős földállománnyal rendelkezett Báránd lakossága. 137 jobbágy háztartás írtak össze, melyek 4147 pozsonyi mérő szántófölddel és 228,5 pozsonyi mérő kaszálóval rendelkeztek. A zsellérek száma (házas, házatlan) összesen 66, akiknek 98 pm szántóföldjük és 23 pm kaszálójuk volt. Midehhez járult még a község 190 pm számtója és 100 pm kaszálója. így a falu kezén összesen 4435 pm szántó és 351 kaszáló volt. Ehhez járult még 190 pm belsőség, mely 172 telekre oszlott és így kb. ugyanannyi házat feltételezhetünk rajta.

5 Mindezen kívül még 166 darab szőlőt is műveltek, mely 98 tulajdonos között oszlott meg. Mária Terézia által elrendelt nagy összeírás idején, vagyis 1770-ben már komoly gazdasági erővel rendelkezett a falu, és azt a földesúr részére jelentős szolgáltatások terhelték. Az összeírást a megadott kérdésekre a község tanácsa adta meg és ők is írták alá: Kádár András főbíró, Berde János másodbíró, továbbá az esküdtek: Matkó János, Nagy István, akik valamennyien maguk írták alá a nevüket, de a többiek csak keresztet raktak, éspedig Baranya Mihály, Oláh Gergely, Bakonszegi Ferenc, Farkas Gergely, J. Deli János, Varga Mihály 3 Mezősi Károly: 1943. 14. 61. 62. 124. 201. 207. 261. 4 A község, de különösképpes a református egyházközségre vonatkozó adatokat elsősorban Szabó József: A bárándi református egyház vázlatos története (Báránd 1912. Ref. Egyházkerületi Levéltár. Debrecen.), veszem. Szabó József (nagyapám) 1882— 1936 között volt Bárándon református lelkész. Adatait elsősorban egyházi irattárból merítette, melyet magam is használtam. 5 Országos Levéltár 156