Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Téli énekesmadarak vizsgálata Bihar és a Hortobágy szikesein

XII. 28-án a Püspökladány melletti Ágota pusztán 500-as csapatát figyeltem meg, viszont februárból egyetlen adat van csupán: II. 18. Zám puszta, 4 db. (Szabó) 1977—78. Kisebb csoportjai október közepe előtt megérkeztek, de tömeges csak november végére lett. Első adata: X. 13. Kunmadarasi puszta. Legkésőbbi adata: febr. 24. Borzas puszta. Rendszeres, gyakori megfigyelések egész télen. Kiemelkedő adat, hogy jan. 15-én és 30-án a bihari Sándoros és Konyár szikesein 180, illetve kb. 300 db tartózkodott. Ez évben későn érkeztek, november elején, de márciusig állandó mennyiségben itt tartózkodtak. Első adata: nov. 4. Kunmadarasi puszta. Utolsó előfordulása: márc. 8. A 4—500-as csapatok gyakorisága, a szinte valamennyi megfigyelési területen való előfordulás, továbbá a januárban ezres csapatokba való gyülekezés minden valószínűség szerint inváziós jelenség. A bihari területeken is 2—300-as csapatokban mutatkozott. Kiugróan nagy tömeg: 1979. jan. 11. Kunmadarasi puszta 1000—1200 (Nagy havazás után.). Viselkedés, társuló fajok Hómentes időben, a nyílt szikes pusztán rendszerint csak a felröppenő csapatot vesszük észre. Szorosan összetömörülve, együtt repülnek, egyszerre fordulnak, egyszerre is szállnak le. Leszállás után valósággal eltűnnek a növényzetben. A táplálkozó madár viszonylag keveset mozog, ugrándozva közlekedik, nem olyan feltűnő, messziről látható futkosással, mint a fülespacsirták. Pihenés céljából, vagy ha valami felzavarta őket, gyakran rászállnak a nagyobb dudvákra, kórókra, a területen található bokrokra, fákra, villanyvezetékre. Havas időben szívesen éjszakáznak erdőfoltok, fasorok fáin, bokrain, de számos esetben észleltem azt is, hogy alkonyatkor csapatosan ülnek el félmagas Achilleo-Festucetum szikespusztai növényzetben, tehát a másik három fajhoz hasonlóan a talajon is éjszakáznak. Társulási viszonyaira jellemző, hogy igen gyakran keveredik fenyőrigók (Turdus pilaris) csapatával. A két, egymástól nagyon különböző faj egyedei együtt táplálkoznak, sőt felrepülés után is igyekeznek együtt maradni és leszállva folytatni a táplálkozást. Előfordul, hogy tél végén még a seregély (Sturnus vulgaris) is csatlakozik hozzájuk, így három madárfaj alkot egy táplálkozó együttest. Biharban és a Hortobágyon egyaránt azt tapasztaltam, hogy a fenyőrigóval való társulás olvadásos időjáráskor fordul elő leggyakrabban. Gyakori a hósármányokkal való keveredés is. A sarkantyús sármány viszont inkább csak egyesével, fajtársaitól elmaradva szegődik téli kenderikék repülő csapatához. Fülespacsirtával gyakran látható egy biotópban, de nem keverednek sem táplálkozás közben, sem felrepülés után. Néha előfordul, hogy kenderikével (Carduelis cannabina) vagy zsezsével (Carduelis flammea) társul, de ez szórványos jelenség, alig néhány esetben észleltük. 4. Sarkantyús sármány — Calcarius lapponicus (L.) 1960, az első bizonyított hazai adata óta a megfigyelők számos tanulmányban számoltak be előfordulásáról. Az egyszerű faunisztikai hírek mellett átfogóbb, részletes tanulmányok is napvilágot láttak. Horváth (1960) az első hazai megjelenése után közöl róla cikket. Endes (1977) állatföldrajzi vonatkozásban vizsgálja a madár vonulását. A magyarországi előfordulási adatok legrészletesebb feldolgozását Szabó L. V. adja, 1975-ben megjelent munkájában. Az 1960— 1974 közötti valamennyi megfigyelés felsorolása mellett a madár vonulásáról, jellegzetes pusztai tartózkodási helyéről, táplálékáról, viselkedéséről, társas kap15