Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Karacs Zsigmond: Adatok a Földes határába olvadt Mezőszentmiklós birtoklástörténetéhez
nagyságát ismerjük, a földesi határban levő területét pontos adatok hiányában meghatároznom nem sikerült. Erre a Karacs család 1799-ik évi „Generális" osztálylevele ad némi támpontot, kik a Bíró és Kemecsei családokkal együtt a Cseliek leányági örökösei Földesen. 5 1 „ ... az ősi Jószág pedig vagyon Földes Hejségében telkek, és Szántó Földek, a Földesi és Szemiklósi határon ... a belső Curiális négy darabból álló Telkeik u. m. a kin most Öreg Karacs Pál Sándor és Pál Fiaikkal laknak rajta és Kováts Péter és Bálint és Karats János és Jakab és idősb Domokos Mihály laknak rajta." 5 2 Földesen a nemestelek tartozéka 40 hold szántó körül lehetett, mint a Cseliek alább ismertetett újabb 1658-as birtokszerzéséből kiderül. Cseli István, Mihály és Gergely testvérek 1657. június 13-án zálogba adják az 1549-ben királyi donációként kapott „ ... a mi Mező Szent Miklósi Jószágunkat és Portiónkat, mely Mező Szent Miklós Zabols Vármegyében Vagyon, mely megh Specifikált Faluban vagyon szám szerént Tizenkét Ház Telekünk", minden hozzátartozó részekkel és haszonvételekkel, harminc esztendei időtartamra a Bihar vármegyében levő derecskei hajdúknak, közönségesen az egész városnak, ezer magyar forintért. Meghatározott feltételekkel, mely szerint harminc év eltelte előtt ki nem válthatják, viszont harminc év után a derecskei hajdúk kötelesek kiadni a kezükből, viszont ha a Cseliek, illetve örököseik nem fizetnének, úgy végrehajtást tétethessenek Magyarország bármely részén feltalálható birtokukon ezer magyar forint erejéig. A zálogba adás indokaként a Földesen lakó Cseliek hivatkoznak bizonyos és kiváltképpen való okokra, és arra, hogy mi más hasznosabb jószágot akarunk magunknak venni és szerezni. 5 3 Azt, hogy a derecskei hajdúknak adták zálogba a mezőszentmiklósi birtokol, a szomszédságon kívül más körülmények is befolyásolták. Földes ebben az időben Szabolcs vármegye részeként Erdélyhez tartozott, de a törökök is hódoltatták. 5 4 Mivel nemesek lakta község, mentes a katonai beszállásolástól, erre nézve többször kap védlevelet a kóborló katonák ellen, az erdélyi fejedelemtől és a szomszédos hajdúkapitányoktól. Ezeket erősíti Gyulai Ferenc váradi várkapitány 1657. szeptember 20-i parancsa is, mely az összes Rajdúkapitányokat kötelezi — köztük Fekete Mihály szoboszlai és Kemecsei János derecskei hajdúkapitány — „hogy Földes Községet és nemeseit minden kóborló és rabló katonák ellen fej- és jószágvesztés terhe alatt megvédelmezzék." 5 5 Tehát az egymásra utalság is szerepet játszott, valamint az a jelentős körülmény, hogy Kemecsei János derecskei hajdúkapitány valamilyen rokonságban állhatott a Csehekkel. 1686-ban Cselei Zsuzsanna özvegy Kemecsei Mihály né, özvegy Gulácsi Gábornéval 13 parlagi telket zálogosít el Debrecennek. 5 6 A Kemecsei család mint leányági Cseli örökös éppen az 1657ben elzálogosított mezőszentmiklósi birtokért folytat pert 1806-ban, a Bíró és Karacs családdal együtt. A Cseliek a kapott pénzből, 200 forintért már 1658-ban zálogba veszik a Parlagi család földesi birtokához tartozó Képhát nevű földet két puszta nemesi kúriával és a hozzátartozó 80 hold földdel együtt. 5 7 51 Lásd a mellékletben közölt 1806. évi peres iratot. Az eredeti a Karacs család tulajdonában. 52 Az 1799. december 14-én kelt tizenkét oldalas osztálylevél a Karacs család tulajdonában. 53 A Cseli család zálogszerződése a derecskei hajdú vitézekkel. A mellékletben közölve. A Karacs család tulajdonában. Szendrey i. m. 6. Mint a záloglevélből kiderül a Cseli család Földesen lakott, Szendrey tévesen helyezi lakhelyüket az oklevél kelte után Űjfehértóra. 54 Lukinich i. m. 315. „Szatmár és Szabolcsmegye a linzi béke értelmében továbbra is erdélyi joghatóság alatt maradt;" 386. old. „1648-ban kifejezetten hódoltsági községek: Eszlár, Lök, ..., Tetétlen, Szentmiklós;" 55 Herpay i. m. 46. 56 Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése, Debreceni Képes Kalendáriom 1917. évf. 107. 57 Herpay i. m. 50. 130