Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház
részről köröskörül széles, nagy és magas bástyákból állt vizesárokkal. Másodjára van a sánc a maga vizesárkaival. Harmadjára egy külső sánc hasonlóan vizesárokkal. Ekörül fél mérföldnyire csupa mocsár, amelyen át egyetlen járóút, éspedig egy híd készült, amin egymás mellett három szekér mehetett" 5 0 Ortelius leírását megerősíti Evlya Celebi is, aki 1664-ben Debrecenből Adorján vára felé itt átutazott. Bár keleties túlzásai csökkentik szavahihetőségét, és a régi magyar fordítás megbízhatósága is kétséges, leírásából mégis ráismerünk a várkastélyra és erődítéseire: „Pocsaj vára Az építőjét nem tudom, de régidő óta Erdély királyainak uralma alatt állott, most pedig a váradi ejáletben van ... Vára egy tó partján, négyszögű erős épület, szép bástyákkal. Jelenleg a várban szép deszkatetejű házak és templomok vannak. Külvárosát is árok és erős kerítés veszi körül" 5 1. Pocsaj 32 évig maradt török megszállás alatt. 1690-ben Bethlen Miklós Bécsből hazatérőben itt utazott át, és mint emlékirataiban felidézi: „a váradi török Kis Marjához szállott, a pocsaji hidat csináltatja" 5 2. Az első katonai felmérés 1784-ben úgy ábrázolja Pocsajt, hogy a Váradról Debrecenbe vezető út Szalárdi leírásától eltérően a Berettyó és az Ér összefolyásától keletre, a közrefogott földnyelven és az itt álló erődítésen át vezet a két víz fölötti hidakon haladva. 5 3 Valószínűnek tűnik, hogy az út nyomvonalát és a Berettyó hídját a törökök helyezték át, hogy a forgalmat az erődítésen át vezetve teljes mértékben ellenőrizhessék és szükség szerint lezárhassák. Pocsaj Váraddal egyidejűleg, 1692-ben szabadult fel a török alól. 5 4 A felszabadítás után röviddel készült megyei összeírásban ezeket olvashatjuk: „Bocsay nevezetű mezőváros a fenséges Rákóczi fejedelem birtoka, mai napig lakatlan, nem tudni hány év óta. Erőssége ma is fennáll, de már Őfensége fegyvereivel felszerelve. Kocsmáitatása Rákóczi fejedelem joga. Kocsma, mészárszék és malom nincs, mert elpusztultak." 5 5 Az 1702 nyarán készült összeírás már elhagyott romként írja le a várkas50 Ortelius Continuatus. Chronica deß Ungarischen Friedens und Kriegswesens (Frankfurt, 1665.), 194. o. : „der Sinan Bassa nunmehr würcklicher Bassa und Commendant in Wardein zwo Meilwegs davon gegen Jasso zu auß Pochay einem sonst kleinem Schlößlein eine solche Vestung bauen liesse dergleichen man vermeynte im gantzen Königreich Ungarn nicht zufinden und arbeiteten daran täglich bey 3000 Personen dessen Anfang bestund eins theils umb und umb in breiten grossen und hohen Pasteyen mit einem Wasser-Graben; Zweytens ist die Schantz mit ihren Wassergräben; Drittens ein halber Wall ebener gestalt mit Wassergräben darumb auf eine halbe Meilwegs lauter Morast darzu nur ein einziger Paß nemlich eine Brücke gemacht ward darauf drey Wägen neben einander fahren konnten". 51 Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660—1664. (Bp., 1904.) 241—3.). 52 Bethlen Miklós önéletírása (Bp., 1955.) I. 406. 53 Hadtörténeti Intézet Térképtára. 54 NRA f. 297. N. 7. Informatio: „bona... quae nonnisi post annum 1692 armis suae Maiestatis revindicata et hucusque inter Neo-acquistica reputata sunt, cum autem horum Neoacquisticorum legitimis heredibus restitutio in vltima dieta fuerit determinata, Aspermontiani haeredes vero et vtpote a suprafata domina Susanna Lorantffy descendentes Legitimi sint heredes Quare Maiestatem vestram ..." (így töredékesen végződik). Mellékelve N. 6. alatt Dobó Domokos Anna lányának és Zeleméri Kamarás János leszármazottainak genealógiája II. Rákóczi Ferencig és Rákóczi Julianna, Aspremont Ferdinándnéig. 55 Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idején, 1692. Településtört. Tanulmányok 1. (Bp., 1943.) 72. Conscriptio quattuor processuum comitatus Bihariensis 1692. Bécs, Hofkammerarchiv, Conscriptiones oder Urbaria, f. 5. N. 103.: „Bocsay oppidum sic dictum, pertinens ad principem illustrissimum dominum Rákóczy, adhuc usque desertum, ignoratur a quot annis. Fortalitium adhuc exstat, armis jam Suae Majestatis munitum, educillum pertinet pro parte principis Ragoczy, educillum et macellum, mola nulla datur, quia sunt deserta". 117
