Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)

„igaztalanságát" Décsey László az érintettek írásbeli nyilatkozataira hivatkozva megállapította ugyan, ők azonban nem mindenben voltak egy véleményen. Maga Fráter József úgy emlékezett, hogy „a zavaros helyzetben tehetett ugyan ilyen nyilatkozatot, amiről egyébként csak a végig mellette tartózkodó „néhány előkelő" tudhatott, ez azonban csak feltételes jellegű volt, melyhez mindjárt hozzáfűzte, hogy mindvégig kitart a folyamatos szavazással, amíg csak választó jelentkezik. Mást nem is tehetett. Kaba Miklós esküdt is úgy vallott, hogy az elnök előttük kijelentve, miszerint „szavazást — ha két nap és két éjjel is van — meg nem szünteti", neki, valamint Fráter Zsigmond esküdtnek és Bárányi Géza csendbiztosnak meghagyta, hogy hozzák a választók tudomására, miszerint „szavazatukat más nap reggel is beveszik, mert ő addig fogja a szavazást folytatni, míg csak egy szavazó jelentkezik". Hasonlóan emlékezett a másik esküdt is, a csendbiztos viszont azt tanúsította, hogy neki az elnök azt hagyta meg, hogy a hazaszéledt szavazókat másnap reggel 9-re állítsa elő, mivel azonban az aktus már éjjel befejeződött, e feladatának nem tehetett eleget. Mindebből annyi kétségtelenül megállapítható, hogy az elnök nem egészen egyértelmű kijelentései után törvény szerint fejezte be a szavazást. Azt ma már korabeli állásfoglalás híján nem lehet eldönteni, hogy a másnapi szavazás ígérete mennyire volt félrevezető, s — mint feltételezhető — mennyiben szolgált esetleg csupán ürügyül a panaszkodásra. A petíció azon pontjával kapcsolatban, mely szerint a választás alatt három lövés esett, s ennek „hallattára az 1848

k

i választáskori sajnálatos vérengzésre

14 vissza emlékező románok közül többen rémülettel és baljóslatulag hazaoszlottak", a vizsgálóbiztos azt állapította meg, hogy a pandúrok fegyverei véletlenül sültek el a nagy tolongásban. A lövések a padlásra fúródtak, azokat így „csak is a rossz akarat nevezhette szándékosoknak", a tanúk egyébként szintén azt igazolták, hogy miattuk senki sem futott el. Végeredményben megállapítható, hogy e választás más korabeli szavazásokhoz hasonlóan nem nélkülözte ugyan a szabálytalanságok által kiváltott izgalmakat, ezek azonban inkább csak ürügyül, semmint valódi alapul szolgáltak a petícióhoz. Jól muttják ezt a vizsgálóbiztosnak a jobbára magyar választókkal való petícióaláíratás körüli machinációkat feltáró megállapításai is, miszerint az illetők — így pl. 16 ottományi is — nem is tudták, hogy mit írnak alá. Décsey László véleménye abban csúcsosodott ki, hogy „ezen egész folyamodás a' kisebbségben maradt Klobusiczky-pártnak helytelen eszközökkel lehető győzelemre jutásának rosszul kiszámított megkísértése volt, 's az egészben a legbotrányosabb, hogy a nép félrevezetésére Borky Bertalan gazdatiszten kívül Lakatos László szolgabíró úr, községi jegyzői: Bogdandy Antal és Galgóczy Jósef által működött".

1

5 A megyében — miként az egész országban — az 1865—1868. évi országgyűlés képviselőházának megválasztása még több összeütközésre és panaszra vezetett. Biharból ugyan „csak" három panasz érkezett, de két másik választás kapcsán is kifogások jutottak a ház elé. Az 1865. november 27-i margittai választáson Klobusiczky Ágoston ismételtel alulmaradt a megyét uraló baloldali irányzattal szemben, melyet itt ezalkalommal Bárányi Ágoston képviselt, aki később másodalispán, 1876-ban pedig a frissen szervezett Szilágy vármegye főispánja lett. A jobbpárt petíció lényegileg egyetlen vádot hozott fel, nevezetesen azt, hogy a megválasztott képviselő meg14 HBmL Bihar vm. áb. 2140. és 4096—1848. jkv. sz. 15 KL61/III—46.; KN61 I. 49—50. 167