Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

jelenlétével, akár bőséges tanácsokkal való segítségével, mindig táborunkat szol­gálta, és végül a követség teljes tisztéből a legnehezebb terheket is szerencsésen végrehajtotta és most a szent koronát hosszú megtalálás után hazahozta, nekünk és az összegyűlt rendeknek úgy tetszik, hogy őt és utódait, az egyedüli vallás miatt, a Szent Szűzanyára és László nevére megjutalmazzuk, Bihar megyével örökösen megajándékozzuk, hogy hűségének ezen kötelezettségeit még haszno­sabban tudja megőrizni, mi pedig a hűtlenség jeleit elkerülve, a méltó erényt méltóan fizessük meg. Annakokáért a nagy tekintéllyel rendelkező következő fő­papok Váradot nemcsak megőrizték, hanem napról napra inkább díszítették és gazdagították. Ragyogását Thurzó Zsigmond bizonnyal nem kevéssé emelte, ami­kor nagyszerű épületeket épített. Ezt a fényt nemcsak Perényi Ferenc őrizte meg sok igyekezettel, aki Lajos királlyal együtt Mohács mezején pusztult el, hanem Csibak Imre püspök is. Ezért, amikor a két király János és Ferdinánd vetélkedése között, majdnem valamennyi püspökség nemcsak az isteni dolgok hallatlan meg­sértésével, hanem az emberiek legrosszabb példájaként mindenfelé széthúzva megkisebbíttetett, mondják,té-> hogy a váradi papság egyedülállóan gazdag és bővelkedő volt, (h ) mivel György barát a remeték rendjéből való istenfélő — mindent összehordott. Ugyanis igen nagytekintélyű férfi volt, így nem keveset fordított székhelye méltó feldíszítésére. V. § Az 1556. év volt az, amikor Izabella a várban telepedett meg, amelyet neki Ferdinánd bizonyos okokból ajánlott fel, addig szinte semmit nem szenvedett a bajoktól, sőt felette igen virágzott. Nemcsak a vár volt a kornak megfelelően megerősítve, és a kiterjeszkedett város a különböző szent épületekkel és szer­zetes rendekkel díszes, hanem úgy látszott, hogy a művészetek minden ágának székhelye is ide helyeztetett. Amikor Bebek és Petrovics János Zsigmondot, Zá­polya János fiát, akinek oltalmazói voltak a királyság feladatainak viselésére, a katonai dolgokra akarták felkészíteni, nem máshova, hanem Váradra hozták, úgy gondolva, ( k-) hogy itt lesz a legjobb lehetőség az irodalom és a művészetek elsa­játítására, melyek fejedelemhez illőek. Abban az időben Izabella birtokolta, ha­lála után János Zsigmond, aztán Báthori István, majd Kristóf, végül Báthori Zsigmond, majd Sziléziába való száműzése után ismét Miksához került. A szám­űzetésből hazatérve Báthori Zsigmond sokat fáradozott visszafoglalásán, azon­ban szándékának elérése nélkül kellett távoznia, mivel Quiralius és Carloniczius György, akire a vár védelme volt bízva, ellenállt. VI. § Közben 1548. okt. 4-én jött a barbár, emlékezetre méltó az, hogy nemcsak ugyanebben az időben, de ugyanannak a napnak az órájában fogta körül Vára­dot a török, Budát pedig a mieink, és harminc napi ostromlás után mindkét vár ugyanazon a napon vált szabaddá, miután az ostrom nem sikerült. Eközben a város sok csapást szenvedett és sok nyomorúságot. Falai egy részen, amelyet a barbárok faltörő ágyúkkal ostromoltak, megtört és leomlott, a templom nagyon magas tornya ledőlt, az ércharangok leszakadtak, nagy zengéssel és zörgéssel le­hullottak, és mindent, ami a közelükben volt, lenyomtak. Szinte csodához volt hasonló — mondja Istvánffy ( n-> —, hogy annyi sok megszámlálhatatlan ágyú­golyó csapása között, amelyek nappal és éjjel szünet nélkül ide-oda repdestek, Szent vagy I. Lászlónak Magyarország királyának lovas szobra, amely a nagyobb 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom