Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Molnár Ambrus: Adatok a körösszegi uradalom XVII. századi történetéhez
szökdösni kezdtek a falvakból és elnéptelenedés veszélye fenyegette az uradalmat. 9 Az udvarbíró dolgában a károlyi tekintélyes jobbágyokat is kihallgatták. Ezek közül néhány embernek a vallomását szószerint közöljük, mert nemcsak az udvarbíró ügyét ismerhetjük meg ezekből, hanem a vallomások bepillantást engednek a kor bonyolult helyzeteibe. Herczeg Antal károlyi jobbágy eskü alatt tett vallomása: „azt tudom, hogy az Által János szidalmazásáirt mód nélkül való verései miatt ment el Károlyból Nagy Pál, az szerént Szolga János és Tar Albert. Sőtt hogy most Szolnokban voltam azt mondotta az Török Ur benne még az Tisztbe Által János, mert azt mondják az jobbágyok, hogy haza jönnének, ha tülle haza mernének jönni. Magamnak is egy szolgáját az kaszállás helybül elhozatta, az melly szolgámnak 13 tallért adtam, körösszegiektül a tömlöczbül elszaladott s oda vagyon az én 13 tallérom. Egy szolgánk volt hárman, ugy mint énnekem Herczegh Antalnak, Szeles Pálnak, és Vékony Sándornak, az Szolgánkat Által János parancsolattyábul Szél Benedek minden törviny nélkül meg fogta, maga törvint ígért felette és meg sárcoltatta. FI 12 forintban sárcoltatta megh. Vékony János kezes érette, fenyegeti érte. Szóllaltunk érte s azt mondotta Szél Benedek: Kurva az anyja az eb lelkű Kurva falujának, azt akarnám, hogy el pusztulna, mert el untam oda járni. Törvinytelen Szél Benedek, Fekete Jánoson tizenegy tallért veött, Patkós Mihály leányán 6 tallért. Én nem tudom Által Jánossal hová tették. Még ennek a dolognak egy holnapja se vagyon. Patkós Mihály juhászának is törvintelen midenét el hozták s fel osztoztak vele. Három bujdosó lovat is hozata fel az mellyeknek egyikét Garázdának ajándékozta az Ketteje nála veszett. Az Ur marhájából tudom 12 hajtattak el az Törökök Károlyból." Szeles Pál és Fekete Pál károlyi jobbágyok is meg erősítik az előbbi vallomást, de érdemes az utóbbiakéból idézni a következőket: „Az török Úrtól hallottam, hogy elhajtják az Ur marháját Károlyból, megmondottuk Által Jánosnak még sem hajtották fel, mert az Török mondotta, mint hogy annak is marhája volt Károlyba; ha az enyimet el hajtyák, én is elhajtatom a Magyar Urét. Szűcs Gáspár hiti után vallya, hogy Károlyból az Által János mód nélkül való cselekedetei miatt mentek el János deják, Dési György, Nagy Bálint, Török András az erős Jobbágyok .. ." 1 0 A károlyiak vallomásából kitűnik, hogy a törökök a falu határában — de bizonyára az uradalom más területein is — marhákat tartottak, tehát a faluk határának egy részén mintegy majorsági gazdálkodást folytattak. Egy 1635-ből származó elszámolásból azonban az is kitűnik, hogy azoknak a pusztán, lakatlanul álló faluknak a határáról is adót kellett a töröknek fizetni, ahol rendszeres termelés még nem indult meg: „Cseökmeö: Az pusztályán az jelen való esztendőben mely marhák jártak: Az váradi ménes pünkösdik járt attúl adódott 28 forint. Azt a töröknek adóba adtam, maratt benn 37 dénár. Az Szeghalmi földtül az amit attak: Tót János 1 fl. Szántó Pál 1 fi. Vida Mihály 3 Tallér, Totth Mátyás 3 Tallér, Szél Mihály 2Tallér, Gorzás Gáspár 2 Tallér, Gorzás Balázs 2 Tallér, Kovács István 2 Tallér, Fási Péter 2 Tallér, Kóthi András 2 Tallér, Körösi Gergely 2 Tallér, Gorzás István 1 Tallér. Azon sajtok amelyek a pásztoroktul valók, azokir a Kernyejiek attak 3 Tallért. Ennek is 20 Tallérját a Török adóba adtam." Az irat alján — más kéz által, bizonyára az Által János udvarbíró ügyét vizsgáló bizottságtól származó — megjegyzés áll: „Ezekben is restál Tallér 4, és Fl 2 den 37." 1 1 9. OL. Csáky lt. P. 71. fasc. 22. Nro. 25. 1641. év 10. OL. Csáky lt. P. 71. fasc. 22. Nro. 25. 1641. év. 11. OL. Csáky lt. P. 72 fasc. 332. Nro. 9. 1635. év. 119
